A kétpólusú hal-génmegőrzés feltételeinek megteremtése Magyarországon

Lehoczky István1, Patakiné Várkonyi Eszter1, Gál Dénes2, Józsa Vilmos2, Kovács Gyula2, Müller Tamás3, Hegyi Árpád3, Urbányi Béla3

1Haszonállat-génmegőrzési Központ, Gödöllő
2NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas
3Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő

Kivonat

Hazai haszonhal fajaink közül csak a ponty és a szivárványos pisztráng számít a klasszikus értelemben véve háziasított fajnak. A többi haszon halfaj esetében nem igazán beszélhetünk tenyésztői munkáról, a gazdálkodók inkább csak szaporítják és nevelik az állományokat, nem léteznek államilag elismert fajták sem. Az általunk kiválasztott fajok gazdasági jelentősége jelenleg eltörpül a ponty mellett, de közép és hosszútávon kitörési pontot jelenthetnek a magyar akvakultúra ágazat részére, mivel két faj közülük keresett horgászhal (compó, széles kárász), másik két fajuk pedig prémium minőségű halhús előállítására alkalmas (sügér, szürke harcsa).

A haltenyésztésben, mint minden egyéb állattenyésztési ágazatban a fajták (tájfajták) nemesítésével lehet egyre jobb termelési eredményeket elérni. A nemesítés során mind a klasszikus szelekciós eljárások, mind pedig a modern, a molekuláris genetika és biológia eszközeit felhasználó módszerek jól alkalmazhatóak. Ezen módszerek azonban csak abban az esetben nyújtanak segítséget, ha a tenyésztői munka megkezdésekor megfelelő kiinduló állománnyal rendelkezünk, melynek ismerjük főbb fenotípusos jellemzőit és genetikai hátterét. A fent említett fajok közül ma Magyarországon senki nem rendelkezik olyan állományokkal, amelyeket a magas szintű tenyésztői munka megkezdéséhez hoztak létre és hatékonyan használhatók új fajták, vonalak és változatok kialakítására.

A fent felsorolt fajok közül néhánynak természetes populációi (széles kárász, compó) - főképp az élőhely vesztés, az invazív fajok elterjedése és az ívóhelyek hiánya miatt - jelentősen meggyengültek, így ezen fajok esetében a megőrzési munkák megkezdése is fontos szempont.

A génbanki állományok létrehozásának fő indoka tehát az, hogy megteremtsük azokat a kiinduló állományokat, melyekre mind a tenyésztői, mind pedig a fajok megőrzését célzó munka alapulhat.

A génbanki állományok kialakítása és fenntartása során igyekeznünk kell a lehető legnagyobb genetikai változatosságú állományokat létrehozni és fenntartásuk biztonságát biztosítani. Ehhez fontos a kétpólusú rendszer kialakítása, ahol mind a génbanki halállományok, mind pedig a mélyfagyasztott krióbank mintái több helyen kerülnek megőrzésre. Ezen cél elérése érdekében fogott össze a NAIK-HAKI, a SZIE MKK Halgazdálkodási Tanszéke és a Haszonállat-génmegőrzési Központ. Az idei évben megkezdődik a génbanki állományok kialakítása az anyahalak befogásával és szaporításával, valamint megkezdődik az egyes állományok genetikai vizsgálata is.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.