SEBES PISZTRÁNG TENYÉSZÁLLOMÁNY BELTENYÉSZTETTSÉGÉNEK HATÁSA A KERGEKÓR IRÁNTI FOGÉKONYSÁGRA

Eszterbauer Edit, Forró Barbara, Zsigmond Gergely, Guti Csaba Ferenc, Dennis M. Kallert

MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Állatorvos-tudományi Intézet, Budapest

Kivonat

A pisztrángfélék kergekórját okozó Myxobolus cerebralis nyálkaspórás (Myxozoa) élősködő jelentős gazdasági és ökológiai károkért felelős világszerte. A parazita gazdaspektruma széles, a halfajok és vérvonalak között jelentős fogékonyságbeli különbségek mutatkoznak. A szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) ivadékok megbetegedése súlyos esetekben akár 80-90%-os elhulláshoz vezet. A sebes pisztráng (Salmo trutta), mely gazdából a parazitát leírták, szintén megfertőződik, azonban a klinikai tünetek enyhébbek, mint más fogékony fajokban azonos körülmények között. A parazita terjedéséhez e halfaj viszont éppen a szubletális, gyakran klinikai tüneteket sem mutató fertőzöttség miatt nagyban hozzájárulhat.

Az Aufsess-i pisztrángos tangazdaság (Németország) és a Lillafüredi Pisztrángtelep sebes pisztráng tenyészállományának genetikai vizsgálatát követően, tervezett szaporítással három utódcsoportot (beltenyésztett, nem beltenyésztett, közel rokon) alakítottunk ki a németországi állományban, melyek genetikai változékonyság tekintetében jelentősen különböztek egymástól. A hazai pisztrángosból atlanti-dunai hibrid vérvonalú sebes pisztráng ivadékokat, és pozitív kontrollként szivárványos pisztráng ivadékokat használtunk a kísérletekhez. Csoportonként 50 halat fertőztünk, egyedenként 3000 db parazitával. A fertőzést követő 4. hónap végén a kísérleti állományt MS222-vel túlaltattuk, a halfejek porcos és csontos elemeit valamint kopoltyúját egyenként homogenizáltuk. Csoportonként 30 hal egyedben mikroszkópos számolással meghatároztuk az érett parazita spórák számát.

A pozitív kontroll csoport erős fertőzöttsége igazolta a fertőzési kísérlet sikerességét. A lillafüredi atlanti-dunai hibrid sebes pisztrángok esetében volt a legalacsonyabb a fertőzés prevalenciája és intenzitása, ami a hibrid állomány erős genetikai heterogenitásával is magyarázható. A beltenyésztett sebes pisztrángokban szignifikánsan magasabb átlagos spóraszámot detektáltunk, mint a nem beltenyésztett csoport egyedeiben (p=0,005). Eredményeink azt mutatják, hogy a sebes pisztráng tenyészállomány genetikai heterogenitása hatással van az ivadékállomány kergekór iránti fogékonyságára, ezért a betegség elleni védekezés egyik hatásos eszköze lehet a tenyészállományok rendszeres és ellenőrzött genetikai frissítése.

 

Anyagi támogatás: Fachberatung für Fischerei des Bezirks Oberfranken, Alexander von Humboldt Foundation, Bolyai János Kutatási Ösztöndíj.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.