Intenzív haltenyésztés – előnyök, hátrányok (Válhat-e Magyarország az európai harcsatenyésztés központjává?)

Bercsényi Miklós

Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely

Kivonat

A világban mindenütt, ahol jelentősen nőtt a haltenyésztés, az az intenzív technológiák alkalmazásának volt köszönhető. Kínától Amerikáig és Norvégiától Chiléig sok halfaj új típusú, nagy sűrűségű, iparszerű termelési módszereit dolgozták ki. Ezek azonban egy ökológiai tekintetben biztosan megegyeznek: a halak táplálékát nem a nevelővíz trofitásának fokozásával, hanem kívülről bevitt, kész takarmányokkal oldják meg. A nagy termelékenységű új technológiák alkalmazása, a hagyományoshoz képest több szaktudást, pontosabb és tervezettebb munkavégzést, azaz több hozzáadott szellemi értéket igényel.

Az EU nettó halimportőr. Fogyasztásának közel 40 %-a külső termelőktől érkezik az unióba. Alig van esélye, hogy pontyból számottevően növelni tudjuk az EU-ba irányuló magyar exportot. A hazai klimatikus adottságok, a meglévő tógazdaságaink, és a piac viszont jó lehetőséget nyújtanak, hogy Magyarország az európai harcsatenyésztés központjává váljon. Ennek eléréséhez, növekedésre és megmaradásra szelektált harcsa-vonalakra, jó tápokra, és a kombinált rendszerű (zárt és tavi), kétéves üzemmódú nevelés elterjesztésére volna szükség.

Ilyen megoldással a gazdaságos termelés környezeti és természetvédelmi szempontjai is érvénye juthatnak. A csupán a párolgási veszteséget kitevő vízpótlással magyarországi éghajlaton nagyjából 10 tonna/ha haltermelés érhető el úgy, hogy a tóvíz minősége lecsapoláskor nem rosszabb a hagyományos technológiájú tavak vizének minőségénél. Jó hazai példák vannak már monokultúrás tavi harcsatenyésztésre, ami biztos jele annak, hogy megindult a fejlődés ebben az irányban. Hasznos volna, ha a jövőben elsőséget kapnának azok a kutatások, amelyek az intenzív, környezettudatos, a termelőket közvetlenül segítő eljárások, vagy genetikai fejlesztések elérését céloznák.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.