EGY VÍZTISZTÍTÁSI MELLÉKTERMÉK, A 4- ETILBENZALDEHID ZEBRADÁNIÓ (DANIO RERIO) EMBRIÓRA GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA

Bencsik Dóra1, Csenki-Bakos Katalin1, Fetter Éva3, Stefan Scholz3, Kovács Róbert1, Gazsi Gyöngyi1, Kövesi Judit1, Csepeli Andrea1, Appl Ádám1, Szende Béla2, Rácz Gergely2, Urbányi Béla1*, Csenki Zsolt1*

1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
2Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

3UFZ Helmholtz Centre for Environmental Research, Department of Bioanalytical Ecotoxicology, Leipzig, Germany

Kivonat

Az ivóvízben található, napjainkban még kevéssé vizsgált szennyezők a víztisztítási melléktermékek. Ezen vegyületek az ivóvíz fertőtlenítése során keletkeznek, egyes publikációk kettőszáz felettire becsülik a számukat. Ezek egyike az aromás aldehidek csoportjába tartozó 4-etilbenzaldehid. A vegyület élő szervezetekre gyakorolt hatásáról nagyon kevés információ lelhető fel az irodalomban. Zebradánió (Danio rerio) embrión vizsgáltuk az anyag hatására kialakuló fejlődési rendellenességeket, meghatároztuk az LC- értékeket, valamint az esetleges DNS károsító hatást tanulmányoztuk. A morfológiai elváltozásokat fotókon dokumentáltuk. A 4-etilbenzaldehid esetleges DNS- károsító hatásának feltérképezéséhez egysejtes gél elektroforézist, azaz Comet Assay-t alkalmaztunk. Negatív kontrollként a SZIE Halgazdálkodási Tanszék zebradániós laboratóriumában található haltartó rendszer vizét, míg pozitív kontrollként a Luperox® (tert-Butyl hidroperoxyde) nevű szerves peroxidot használtunk. Vizsgálatunk eredményeként azt kaptuk, hogy a legkisebb alkalmazott koncentráció (0,1 mg/l) még nem okoz a kontrolltól eltérő mértékű DNS-károsodást, ám az ettől magasabb koncentrációk esetén a károsodás mértéke szignifikánsan magasabb a kontroll csoportban mérteknél, és a koncentráció növekedésével a károsodás mértéke is növekszik. További eredmény, hogy a Luperox® a legalacsonyabb alkalmazott koncentrációban (20 mg/l) is a kontrollhoz viszonyítva szignifikánsan nagyobb mértékű DNS károsodást okoz, tehát pozitív kontrollként alkalmazható ezen vizsgálati módszer esetében.

 

A munkát az "Egyedi módszer kifejlesztése környezeti minták ökotoxikológiai vizsgálatára hal modellrendszeren. KMR_12-1-2012-0221" projekt támogatta.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.