A PISZTRÁNGSÜGÉR (MICROPTERUS SALMOIDES) ÉS A CSAPÓSÜGÉR (PERCA FLUVIATILIS) NEVELÉSE ELKÜLÖNÍTETT ÉS KEVERT TARTÁSBAN A KÉT FAJ HORGÁSZATI ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK LEHETŐSÉGEI

Szentgyörgyvölgyi Ákos, Merth János, Beliczky Gábor, Havasi Máté, Bercsényi Miklós

Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely

Kivonat

Vizsgálatunk tárgyát két horgászati szempontból kiváló tulajdonságokkal rendelkező halfaj, a pisztrángsügér (Micropterus salmoides) és a csapósügér (Perca fluviatilis) képezte. Magyarországon napjainkig egyik halfaj sem kapott elegendő figyelmet, pedig jelentős termelési és egyre növekvő horgászati jelentőséggel bírnak.

Célul tűztük ki, hogy laboratóriumi körülmények között megvizsgáljuk e két faj növekedését, habitusát külön, illetve együttes tartásban.

A kísérleti állományt 90 db pisztrángsügér és 90 db csapósügér egyed alkotta. A kiindulási tömeg pisztrángsügérnél 95,7±19,32 g, csapósügérnél 61,1 ±13,7 volt. A halak tartására egy 3600 liter össztérfogatú recirkulációs rendszer szolgált, mely 12 db, egyenként 175 literes körkádból, valamint 2 db 450 literes és 1 db 500 literes ülepítő-, szűrő-, illetve puffer tartályból állt. Biológiai szűrőközegként kavicságyat és műanyag biomédiát alkalmaztunk, a kémiai szűrést NO3--cserélő műgyanta végezte, melyet heti rendszerességgel regeneráltunk.

A kísérlet folyamán (33 nap) az állományt élő táplálékhallal etettük (1,3±1,1 g). A takarmányhalak legnagyobb része szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) volt, de kisebb mennyiségben tartalmazott kínai razbórát (Pseudorasbora parva) és ezüstkárászt (Carassius gibelio) is. A kísérlet során 3 kezelést alkalmaztunk, 3- 3 ismétlésben (csak pisztrángsügér (PS) / vegyes / csak csapósügér (CSS)). 15 egyedet vizsgáltunk kádanként külön tartásban, viszont a vegyes csoportok telepítési sűrűsége a külön tartott kezelések kétszerese volt (30 egyed/kád). Az eredmények értékelésénél a takarmányhasznosítási együtthatót (FCR), a specifikus növekedési rátát (SGR), a napi súlygyarapodást (G), a relatív gyarapodást (%), és a variációs koefficienst (CV%) számoltuk a heti mérési adatokból.

A közösen tartott pisztrángsügerek a külön tartott csoportoknál nagyobb tömeggyarapodást értek el a kísérlet időtartama alatt. Valószínűleg a pisztrángsügér a csapósügért elnyomva, a közösen felkínált táplálékból nagyobb mennyiséget fogyasztott. A vegyesen tartott csapósügér állomány a kísérlet 33 napja alatt mindösszesen 1,5 g súlygyarapodást produkált, amely elmaradt a külön tartott állomány teljesítményétől. A közösen tartott csapósügerek körülbelül 35%-ánál találtunk jól látható sérüléseket, amelyeket minden bizonnyal a pisztrángsügerek okozták. A külön tartott csapósügerek nagyobb tömeggyarapodást értek el, mint a közösen tartott fajtársaik (jobban viselték a tartási körülményeket, mozgékonyabbak voltak és korábban is kezdtek táplálkozni az etetések után).

Figyelembe véve a kezdeti időpontban mért súlybeli különbségeket is, elmondható, hogy a közös tartás során megnyilvánult a pisztrángsügér agresszív habitusa a csapósügérrel szemben. A pisztrángsügér kompetíciós fölénye nem tette lehetővé a csapósügér tömeggyarapodását.

A kapott eredmények szerint a pisztrángsügér és a csapósügér együtt (vegyesen) és külön tartott állománya között testtömeg tekintetében szignifikáns különbség nem alakult ki. Megfigyeléseink és a kísérleti eredmények alapján viszont a vizsgált két faj - az általunk használt mérettartományban - nem tartható együtt eredményesen.

A pisztrángsügerek az Öreglaki Halász Kft. halastavaiból, a csapósügerek a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt. felsőleperdi halastavaiból származtak, melyekért ez úttal is köszönetünket fejezzük ki.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.