A HALLISZT KIVÁLTÁS LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA SZÜRKE HARCSA (SILURUS GLANIS) TAVI NEVELÉSE SORÁN

Nagy Zoltán1,2*, Hancz Csaba2, Havasi Máté3, Pál László3, Gál Dénes1

1NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas
2Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Kaposvár
3Pannon Egyetem Georgikon Kar, Keszthely

Kivonat

A tavi szürke harcsa (Silurus glanis) termelésben elsősorban más fajokra (főként pisztráng) kifejlesztett tápok etetése terjedt el, ami jelentősen megnöveli a harcsatermelés költségét. A vizsgálataink célja volt, hogy a tavi körülmények között, a hallisztnél olcsóbb alapanyagokat tartalmazó harcsatápokat hatását vizsgáljuk a szürke harcsa növekedési sebességére és takarmányértékesítésére.

Egy 13 hetes etetési kísérletben 2m átmérőjű 18 zárt, műanyag falú limnokorallban háromszoros ismétlésben szürke harcsával hat különböző tápot etettünk: húslisztet (HU), hallisztet (HA), kukoricás (K), búzás (B), búzás Axtra XB xilanáz és beta-glükanáz enzim kiegészítéssel (BA), búzás Belfeed B 1100 MP xilanáz enzim kiegészítéssel (BB). Az etetett tápok fehérje és energiatartalma azonos volt. A kísérleti állomány induló átlagos testtömege 73g volt, a halak növekedésével a napi takarmányadag fokozatosan emelkedett az induló 8g/naq-ról 54g/nap-ra, ugyanakkor a naponta kijuttatott takarmány mennyisége minden limnokorall esetében azonos volt. A kísérlet során feletetett takarmány összesen 2390g limnokorall-1 volt. A felhasznált takarmányok átlagosan 89,5% száraz anyag tartalommal, és 35% nyers fehérje tartalommal rendelkeztek. Kéthetente minden vízmintát vettünk minden limnokorallból és meghatároztuk a fő vízkémiai paramétereket.

A kísérlet során a halak 253,2g átlagos egyedi testtömeg-gyarapodást értek el. A kijuttatott takarmány-mennyiségből számolt takarmányértékesítő-képesség (FCR) (1,13g/g), és növekedési erély (SGR) (1,71%) a HA kezelés esetében voltak a legmagasabbak, majd a HU (1,31g/g; 1,65%), K (1,46g/g; 1,66%), B (1,53g/g; 1,52%), BA (1,56g/g, 1,45%) és végül BB (1,61g/g; 1,41%). A kezelések között az FCR, és az SGR értékek esetében nem tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni. A vízminták vizsgálatánál az NH4-N (TAN) értékeknél a BB és a HU kezelések között találtunk szignifikáns (p<0,05) különbséget. A főbb vízminőségi paramétereket az 1. táblázat mutatja. A kijuttatott takarmány és a vízminőség kapcsolatának vizsgálata során megállapítható. hogy mindegyik kezelésnél csupán a kísérlet időtartamának utolsó harmadában emelkedtek meg a különböző paraméterek, amikor az induló 0,14gN/m2/nap tápanyag-terhelés meghaladta a 0,96gN/m2/nap mennyiséget.

Vízminőségi paraméterek.

  TAN TIN3 TON4 TN5 TP6
  mg dm3-1 mg dm3-1 mg dm3-1 mg dm3-1 mg dm3-1
B 0,251±0,111 0,374±0,202 0,49±0,69 0,696±0,966 0,228±0,123
BA 0,178±0,106 0,267±0,161 0,321±0,586 0,358±0,646 0,157±0,06
BB 0,283±0,389 0,434±0,546 0,468±0,642 0,739±1,12 0,172±0,09
HU 0,284±0,166 0,402±0,264 0,527±0,695 0,765±0,925 0,181±0,08
K 0,472±0,627 0,588±0,724 1,07±1,24 1,55±1,85 0,3290,284
HA 0,618±0,762 0,724±0,846 0,745±0,88 1,34±1,63 0,205±0,09

3: teljes szervetlen nitrogén, 4: teljes szerves nitrogén, 5: összes nitrogén, 6: összes foszfor

Az előzetes várakozásoknak megfelelően a HA kezelésnél kaptuk a legjobb FCR és SGR értékeket. Ettől egy kissé elmaradva a HU kezelés következett, ami jó alternatívát jelenthet a halliszt kiváltására a halak takarmányázásában, mivel a PAP (processed animal protein) használata a haltakarmányokban a 2013-as évtől engedélyezett az Európai Unióban. A növényi fehérjék esetében ezek az értékek jóval rosszabbak voltak. Másfajta enzim-kiegészítéssel az eredmények esetleg javíthatóak. A HA kezelésnél a magas TAN értékek összefüggésben lehetnek a takarmány emészthetőségével. A kísérlet utolsó harmadában megemelkedett vízminőségi paramétereket a folyamatosan emelkedő takrmány-terhelés miatt következtek be, azonban a különböző fehérjeforrást tartalmazó takarmányok nagymértékben nem befolyásolták a limnokorallokban a víz minőségét.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.