A halászati K+F+I szektor hazai és nemzetközi helyzete, lehetőségei és kihívásai, avagy miért van szüksége a gyakorlatnak a kutatásra?

Urbányi Béla, Horváth Ákos, Müllerné Trenovszki Magdolna, Hegyi Árpád, Staszny Ádám, Bokor Zoltán

Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő

Kivonat

Az EU az idei évben zárja a költségvetési periódusát (2007-2013), és számos kimutatás, összegző jelentés lát és látott már napvilágot ezen pénzügyi időszak alatti kutatás-fejlesztés-innováció (K+F+I) területen elért eredményekről. A jelentésekből levonható, hogy a Közép-Kelet-Európai régió forrás lehívási hatékonysága nagyságrendekkel eltér az EU többi régiójától, negatívan.

Az EU tagországok saját hatáskörben határozták meg, hogy az Európai Halászati Alap forrásaiból milyen célterületeket kívánnak finanszírozni és támogatni. A prioritások értelemszerűen ország függőek, de a minden tagország tervében hangsúlyosan szerepet kapott a K+F+I szektor.

A tervekből azonban különböző mértékben realizálódott a valóság, amely források kihasználása vagy ki nem használása nyomonkövethető a tagországok halászatának fejlődésében.

Az EU-n kívüli trend is változott az elmúlt időszakban: ausztrál, amerikai és távol- keleti példák bizonyítják, hogy az innovatív halászati technológiák fejlesztéséhez szükséges az állami finanszírozás és szerepvállalás, de az inkubációs periódus nem rövid (1-3 év), hanem középtávon (5-7 év) segíti ezen modernizációk megvalósulását.

A hazai halászati-akvakultúra ágazat komoly kihívások elé néz a következő (2014- 2020) tervezési időszakban. Viszont ahhoz, hogy az ágazat fenn- és megmaradjon összefogásra, a gyakorlati szereplők valós fejlesztéseire, és a kutatószakemberek gyakorlati kérdésekre adott kutatási válaszaira van szükség, mely nehéz, de megoldható feladatot jelent a hazai halászság számára.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.