A busa növekedése és kondíciófaktora a Balatonban

Vitál Zoltán¹, Boros Gergely¹, Mozsár Attila², Józsa Vilmos³, Specziár András¹

¹MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3
²Debreceni Egyetem, 4032 Debrecen Egyetem tér 1.
³Halászati és Öntözési Kutató Intézet, 5540 Szarvas, Anna liget 8.

Kivonat

A balatoni busatelepítések 1972 és 1984 között zajlottak. Gyenge hatékonyságú halászatuk, illetve eddig tisztázatlan forrásból származó utánpótlásuk miatt a busaállomány felhalmozódott a tóban. A legutóbbi becslések szerint jelenleg is 4-5000 tonnányi busa élhet a Balatonban (95%-ban hibrid), amely a teljes balatoni halbiomassza harmadát teszi ki. Munkánk során vizsgáltuk a balatoni busaállomány növekedését és kondíciófaktorát, eredményeinket összehasonlítottuk más élőhelyek állományainak hasonló értékeivel.

A vizsgált halak testhossza 820-1340 mm között (1028±107), testtömegük 7-35 kg között (16±6) változott. A testhossz és testtömeg közötti logaritmikus regresszió alapján az állomány növekedése allometrikusnak bizonyult. A vizsgált egyedek 9-16 évesek voltak, tehát az utolsó hivatalos telepítés után kerültek a tóba. Az irodalmi adatokkal összevetve a balatoni állomány növekedése a középmezőnybe tartozik, életük első 2 évében visszafogottan növekszenek, azonban 7-8 éves korukra összehasonlításban a legnagyobb testhosszat érik el. A busák növekedésére jellemző, hogy 1-3 éves korukban a legintenzívebb, majd ezután fokozatosan lassulni kezd. Oka, hogy a kifejlett egyedek táplálékában egyre nagyobb arányban van jelen a fitoplankton, melynek emészthetősége és tápértéke is relatíve alacsony. A balatoni állomány esetében ez a csökkenés nem tapasztalható. Ennek egyik oka lehet, hogy a busa által elfogyasztott táplálék összetétele követi a környezetben lévő táplálékszervezetek relatív abundanciáját, amely mezotróf környezetben mérsékelt algafogyasztást eredményez. Másrészt, a balatoni hibrid dominanciájú állományra speciális táplálkozási szokások lehetnek jellemzőek, mivel szűrőszervükben keverednek a fehér busára jellemző szivacsos, és a pettyes busára jellemző fésűs szerkezeti elemek.

A balatoni busaállomány kondíciófaktora (1,55±0,22) 40-50%-kal meghaladja más élőhelyek állományainak hasonló értékeit, amely nem váratlan, ha figyelembe vesszük, hogy a tavi körülmények között élő busák kondíciója általában magasabb, mint a folyóvízi környezetben élő társaiké. A balatoni állomány kimagasló értékei mégis figyelemre méltóak, mivel a mezotróf környezet miatt jóval visszafogottabb növekedésre számíthatnánk. Emellett fontos megjegyezni, hogy az egyedek tápcsatornájában talált anyagnak nem ritkán 80%-át szervetlen frakció alkotja (száraz tömegben), amely szintén visszafogott növekedésre engedne következtetni.

A Balatonban élő, hibrid dominanciájú busa állomány növekedése optimális és kondíciófaktora a mezotróf környezet és a nagy mennyiségben elfogyasztott szervetlen anyag ellenére is kiemelkedő. Ahhoz, hogy fenntartsák intenzív növekedésüket és kiemelkedő kondíciójukat, nagy mennyiségben kell fogyasztaniuk planktonikus szervezeteket, de egy ilyen tápanyagban szegény környezetben ez komoly kompetíciót idézhet elő a busák és az őshonos plankton fogyasztó halak között.

Kutatásainkat az OTKA (K 83893) támogatta.