Kobalttal, mangánnal és cinkkel, mint kedvező hatású mikroelemekkel dúsított Artemia etetésének hatása a barramundi (Lates calcarifer) lárva növekedésére és nyomelemtartalmára

Fehér Milán1, Baranyai Edina2, Bársony Péter1, Juhász Péter1, Stündl László1

1Debreceni Egyetem, Agrár és Gazdálkodástudományok Centruma, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Állattenyésztéstani Tanszék
2Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Kémiai Intézet, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Kivonat

Az Artemia etetése kulcsfontosságú a tengeri hallárvák, köztük a barramundi (Lates calcarifer) nevelése során, hiszen a mai napig nem állnak rendelkezésre olyan mikrotápok, amelyek teljes mértékben fedeznék a zsenge hal igényeit. A frissen keltetett Artemia különböző, kedvező élettani hatású mikroelemekkel történő dúsítása jótékony hatással van a hallárvák fejlődésére és növekedésére. Míg a cink és a mangán lárvanevelésben betöltött szerepe számos halfaj esetében vizsgált és bizonyított, addig kevés információ áll rendelkezésre a szintén esszenciális kobaltot illetően.

Kísérletünkben elsősorban a kobaltnak a barramundi lárva növekedésére gyakorolt hatását vizsgáltuk, a kobaltot önmagában, illetve más nyomelemekkel (Zn és Mn) együtt alkalmazva. A dúsítás során 24 órás periódust alkalmaztunk, a frissen kelt Artemiát különállóan 50 és 100 mg/l CoCl2-dal (Co-1 és Co-2) és MnCl2-dal (Mn-1 és Mn-2), illetve kombinációban, szintén 50 és 100 mg/l-es dózisokban CoCl2-dall és ZnSO4-tal (Co-Zn-1 és Co-Zn-2), illetve CoCl2-dal és MnCl2-dal (Co-Mn-1 és Co-Mn-2) gazdagítottuk. A dúsított élő eleséget 14 napos barramundi lárváknak kínáltuk fel. A 15 napos vizsgálat során 9 kezelést állítottunk be, egyenként 2 ismétléssel. A kísérlet végén kezelésenként 40-40 lárva egyedi növekedési paramétereit és nyomelem-tartalmát határoztuk meg. A kapott adatok azt mutatták, hogy a kontrollhoz képest minden kezelés szignifikánsan jobb növekedést eredményezett (p<0.05). A testtömeg és a testhossz tekintetében a kobalttal önmagában kezelt beállítások esetében a kisebb, 50 mg/l-es (Co-1), míg a monoelemes Mn-kiegészítés során a nagyobb, 100 mg/l-es (Mn-2) dózis bizonyult szignifikánsan kedvezőbbnek (p<0.05). A kombinációban végzett nyomelem dúsításokkal kapcsolatban elmondható, hogy a Co és a Zn együttes alkalmazása során a kisebb (Co-Zn-1), míg a Co-Mn kezelés esetén a nagyobb dózis (Co-Mn-2) produkált nagyobb testhosszt és testtömeget (p<0.05).

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.