HAZAI SEBES PISZTRÁNG TENYÉSZÁLLOMÁNY VÉRVONAL VIZSGÁLATA GENETIKAI MARKEREKKEL

Tolnai Zoltán1, Dennis M. Kallert1, Forró Barbara1, Hoitsy György2 és Eszterbauer Edit1

1MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Állatorvos-tudományi Intézet, Budapest
2Lillafüredi Pisztrángtelep, Lillafüred

Kivonat

A sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario L. 1758) gyors sodrású, oxigéndús hideg vizeket kedvelő halfaj, melynek molekuláris vizsgálatok alapján 5 fő leszármazási vonalát különítik el. A legnagyobb földrajzi elterjedéssel az atlanti vérvonal rendelkezik. A mediterrán, adriai és márvány vérvonalak a Földközi-tenger partja mentén fordulnak elő. A hazánkban autochtonnak számító dunai vérvonal Európa keleti részén elterjedt.

Vizsgálatunk célja a Lillafüredi Pisztrángtelep sebes pisztráng tenyészállományában előforduló leszármazási vonalak meghatározása volt. Ehhez 167 db, egyedileg azonosított egyed farokúszójából vettünk szövetmintát. A halak vérvonalának meghatározása a mitokondriális (mt) DNS kontrol régiójának 1088 bp hosszú, és a laktát-dehidrogenáz (LDH) gén egy 428 bp hosszú szakaszának a DNS polimorfizmus vizsgálatával történt. A PCR-hez kötött restrikciós fragmentum hossz polimorfizmus (PCR-RFLP) módszer alkalmazásával, az atlanti vérvonalból származó mt DNS és LDH génszakaszok két részre vágódtak. A dunai leszármazási vonalhoz tartozó mintákat egyik esetben sem hasították az enzimek.

Az LDH gén vizsgálata alapján a halak 34%-a az atlanti, 17%-a pedig a dunai vérvonalra jellemző mintázatot mutatott, míg a maradék 49% hibridnek volt tekinthető. A mt DNS szakasz vizsgálata során azonban csak az atlanti vérvonal mintázatát kaptuk. A kétféle genetikai markerrel kapott mintázatok közötti látszólagos ellentmondás a genomiális LDH gén rekombinációjával magyarázható, melynek során a hibrid szülők dunai típusú LDH génjének „visszakereszteződésével” dunai mintázat jön létre az utódok egy részében.

Vizsgálatunk hiánypótló, mivel a hazai sebes pisztráng állomány vérvonalát eddig egyáltalán nem vizsgálták. Eredményeink azt mutatják, hogy a Lillafüredi Pisztrángtelep sebes pisztráng tenyészállománya genetikailag nagyon kevert, és a vizsgált állományban tisztán dunai vérvonalú egyedek nem fordulnak elő. Vizsgálataink rámutatnak arra, hogy az őshonos dunai vérvonal természetes vizekben történő elszaporítása érdekében a hazai halgazdaságokban folyó szaporítási stratégia jelentős módosítására van szükség.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.