A süllő (Sander lucioperca) populációgenetikai vizsgálata mikroszetallit markerekkel
Kánainé Sipos Dóra1,2, Bakos Katalin1,2, Szücs Réka3, Bercsényi Miklós3, Urbányi Béla1, Kovács Balázs1,2
1Szent István Egyetem, MKK, KTI, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
2Szent István Egyetem Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont, Gödöllő
3Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Állattudományi és Állattenyésztéstani Tanszék, Keszthely
Kivonat
A süllő (Sander lucioperca) nem csupán hazánkban, hanem egész Európában elterjedt, kedvelt étkezési és sport hal. Mivel a természetes szaporulat, valamint a tógazdasági tenyésztés nem tudja a fogyasztói igényeket kielégíteni, ezért Európa-szerte folynak olyan kutatások, amelyek célja a faj intenzív tenyésztési technológiájának hatékonyabbá tétele és a termelés folyamatosságának biztosítása. Ennek részét képezi a faj genetikai hátterének megismerése, annak vizsgálatára, nyomon követésére alkalmas genetikai markerek kifejlesztése.
Ezért munkánk során 24 új mikroszatellit markert fejlesztettünk ki, melyek közül tízzel 3 természetes és 1 tenyésztett állomány populációgenetikai analízisét végeztük el. A vizsgálandó egyedekből származó szövetminták Németországból a Duna felső szakaszáról (Ge), a Balatonból (HuB), Dalmandról (HuD), valamint Romániából a Duna torkolatából (Ro) származnak.
Összesen 168 egyedet vizsgáltunk. A 4 populáció várt heterozigozitás értékei 0,3778 - 0,5118-ig terjedtek, a megfigyelt heterozigozitás értékei pedig 0,3698 - 0,4903 között alakultak. A legmagasabb átlagos allélgazdagságot a Ro populációban figyeltük meg (Armean = 3,998), de HuB és a HuD populációk is hasonlóan magas allélgazdagsággal rendelkeznek. A 4 populáció együttes vizsgálatából a Weir és Cockerham szerinti Fst érték 0,2073, ami a 4 populáció jelentős differenciáltságára utal. Ugyanezt a paramétert páronként vizsgálva a legnagyobb differenciáltság a Ge és a HuB populációk között van (Pairwise Fst = 0,3037), azonban a legnagyobb Nei-féle genetikai távolságot a Ge és a Ro populációk között tapasztaltuk (Da Nei= 0,3466), ahogyan a földrajzi távolság is ezek között a populációk között a legnagyobb.
A kifejlesztett genetikai markerek a populációgenetikai analízisen túl más célokra is felhasználhatóak, mint például származás-ellenőrzésre, vagy egyedi azonosításra, de alkalmasak tenyésztési és szelekciós programok ellenőrzésére is.
A munka OTKA (PD 79177), TÁMOP-4.2.2.B-10/1-2010-0011 és Bolyai pályázatok támogatásával készül.
Programajánló
Hírek
Tisztelt Látogatók!
A hazai agrár-felsőoktatás szükséges megújulásának mérföldköve az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejötte, amely 2021. február 1-től 5 campuson, több mint 13 ezer hallgató számára fogja össze a dunántúli és közép-magyarországi élettudományi és kapcsolódó képzéseket. Az intézményhez csatlakozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 11 kutatóintézete is, így az új intézmény nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat szellemi, szakpolitikai és innovációs központjává válik, amely nagyobb mozgásteret biztosít a képzések, a gazdálkodás és szervezet modernizálásához, fejlesztéséhez. Az összeolvadással magasabb fokozatra kapcsolunk, a kutatói és egyetemi szféra szorosabban fonódik majd össze, aminek következtében még több érdekes, izgalmas kutatás-fejlesztés születhet majd az agrárium területén.
Kérjük, kövesse tevékenységünket a jövőben is a www.uni-mate.hu honlapon!
A szokásostól eltérően az idei évben ősszel, október 03-04 között került megrendezésre az Ultrabalaton csapatversenye. NAIK-os csapat az idei évben állt először rajthoz a 14. alkalommal kiírt versenyen.