A hazai természetesvízi halgazdálkodás és vizeinkre gyakorolt hatásának ökológiai szempontú értékelése

Halasi-Kovács Béla1, Váradi László2

1Halászati és Öntözési Kutató Intézet
2Magyar Akvakultúra Szövetség

Kivonat

A természetesvízi halászat és horgászat, mint a természetesvízi halgazdálkodás szegmensei, és a vízi, illetve vizes élőhelyek kapcsolatrendszerének jobb megértését az egyre élesebben jelentkező, gyakran egymással szemben álló természetvédelmi, gazdasági és társadalmi igények teszik mára sürgetővé. Ehhez járulnak a fenntartható működtetés peremfeltételeit biztosító szabályozók megalkotásának szükségletei.

A témakör feldolgozásához az ökológia diszciplínája megfelelő tudományos hátteret biztosít. Erre alapozva tettünk javaslatot a természetesvízi halgazdálkodás fogalomkörének és definícióinak tisztázására, összhangot teremtve a nemzetközi szakirodalommal is. Elemeztük a hazai víztípusok fogási és telepítési statisztikai adatait. Emellett az elmúlt 15 évben megjelent, témával kapcsolatos 100 magyar publikáció információit értékeltük.

A halászati adatok elemzése alapján több tény is bizonyítható: (1) a természetesvízi halgazdálkodás struktúrájának horgászati hasznosítás irányba történt elmozdulása; (2) az egyes víztípusok eltérő halgazdálkodási terhelése; (3) a haltelepítések és a természetes halközösségek között fennálló szerkezeti anomália; (4) az összes fogás állandósága mellett a „relatív túlhasználat”.

A hazai irodalom áttekintése alapján megállapítható, hogy a témával foglalkozó természettudományos szintű publikáció kevés. Ugyanakkor a jellemző problémák meglehetősen széles köre felvetődik, alkalmas alapot biztosítva a további tudományos vizsgálatok irányvonalainak meghatározásához.

A rendelkezésünkre álló információkat értékelve, összességében a következő kép rajzolódik ki. A természetesvízi halgazdálkodás struktúrájában az elmúlt másfél évtized alatt mélyreható változás zajlott le: a halászat jelentősége nagy mértékben csökkent, míg a horgászat meghatározóvá vált a vízi haszonvételek között. A természetesvízi halgazdálkodás gazdasági, társadalmi jelentősége tovább nőtt. Ennek ellenére a természetesvízi halgazdálkodás tudományos megalapozottsága elmarad a döntéshozáshoz szükséges minimális mértéktől. Az is látható, hogy a jelenlegi természetesvízi halászati és horgászati gyakorlat, ami a halastavakban megtermelt fajokra alapozottan próbálja meg pótolni a környezeti változások, valamint a fogások okozta állományveszteséget, nem fenntartható. Mindemellett a természetesvízi halászat és horgászat szereplőit évtizedek óta antagonisztikusnak vélt szembenállás jellemzi.

A hazai és nemzetközi szinten egyaránt jelentkező ismeretanyag hiány, az egyre fokozódó igény és szükséglet okán sürgetővé teszi egy új szemléletű, vízgyűjtő alapokon nyugvó, ökológiai szemléletű – tehát alapvetően rendszer központú – természetesvízi halgazdálkodás tudományos szintű kidolgozását. A feladatok között kiemelendő: (1) a vízterekben jórészt antropogén hatásra bekövetkező hidrológiai, vízminőségi változások halközösségre gyakorolt hatásainak feltárása, valamint az ezek következményeként a biotikus kapcsolatrendszerben bekövetkező módosulások elemzése; (2) a különböző irányú halgazdálkodási tevékenységek okozta abiotikus és biotikus elváltozások hatásainak modellezése; (3) kutatási módszerek kidolgozása a biomassza faji szintű meghatározásához; (4) halgazdálkodási célú monitorozási módszer kidolgozása és monitorozás végzése.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.