A Balaton őshonos puhatestűi és a bennük fejlődő halmételyek

Dr. Majoros Gábor

Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Parazitológiai és Állattani Tanszék, Budapest

Kivonat

A Balaton puhatestűinek több évig tartó kutatása során bebizonyosodott, hogy magában a tóban élő, őshonos vízi csigák és kagylók fajszáma a várakozással ellentétben nagyon csekély. Annak ellenére, hogy a tóval kapcsolatban lévő élőhelyeken – mocsarakban, folyókban és azok mentén – az élővilág köztudottan nagyon változatos, és összességében közel száz puhatestű fajt lehet kimutatni a területükről, magában a tó medencéjében mindössze csak tíz gyakori fajt lehet találni, amely egyértelműen balatoni eredetűnek mondható. Az itt élő halak mételyei mind ezekben a fajokban fejlődnek, és nem a parti zónából származnak.

A vastaghéjú Unio tumidus és U. pictorum kagylókban a halak belében megtelepedő Apidogaster conchicola kagylómétely fejlődik, a vékonyhéjú Anodonta anatina tavikagylókban pedig a Bucephalus polymorphus, amely kifejlett métely és lárva formájában is fertőzi a halakat. Az apró Pisidium supinum, P. henslowanum és P. subtruncatum borsókagylókban az Allocreadium isoporum bélmétely lárvája alakul ki. A hímnős Valvata piscinalis csigában a halak izomzatában metacerkáriát képző Opistorchis-mételyek lárvái telepednek meg, míg a váltivarú Lithoglyphus naticoides csigában a Nicolla skrjabini és Apophallus mühlingi mételyek cerkáriái alakulnak ki. E két utóbbi kopoltyús csiga a homokos és iszapos tófenéken elterjedt, míg az ugyancsak kopoltyús Bithynia tentaculata a parti zóna szilárdabb aljzatát preferálja. Benne az Asymphylodora tincae bélmételyek és a halak kopoltyúin metacerkáriát képező Echinochasmus-mételyek lárvái fordulhatnak elő. A tüdőscsigák közül csupán a korábban Radix ovata-nak ismert Radix balthica gyakori a tófenéken. Ebben a csigában a halak szemében felbukkanó Diplostomum mételylárvák cerkáriái fejlődnek ki. Ilyen módon mindegyik eredeti balatoni csiga és kagyló faj részt vesz valamilyen őshonos mételyparazita fenntartásában és beilleszkedik tóban élő szervezetek ökológiai rendszerébe.

A legtöbb halparazita életciklusát meg tudjuk magyarázni az eredeti fauna tanulmányozásával, rejtélyes azonban a tóban élő halak vérmételyeinek (Sanguinicola) eredete. A vérmételyek lárváit eddig csak a Lithoglyphus-csigákban találtuk meg, holott a szakirodalmi adatok alapján ezeknek a trematodáknak a lárvái csak tüdőscsigákban fejlődhetnek. Feltételezhető emiatt, hogy a Balatonnak saját hal-vérmételye van. A kutatás azt is kiderítette, hogy a hogy a tóban már 9 behurcolt csiga, illetve kagylófaj él, a mellékvizekben pedig még további 2 egzotikus puhatestű. A meghonosodott fajokban parazitákat még nem találtunk.

A vizsgálatok az OTKA K 71837 pályázat támogatásával történtek.