A balatoni angolna állomány állapota, biológiai hatása és jövője

Ács Bernadett1, Specziár András2, Boczonádi Zsolt1, Urbányi Béla1, Müller Tamás1

1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
2Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany

Kivonat

Az európai angolna állománya az elmúlt évtizedek alatt kritikus szintre zuhant az ivadék, és a vándorló állományok túlhalászata, a vízrendezések és környezetszennyezések, valamint a behurcolt paraziták miatt. Az angolna mindezek okán felkerült az IUCN Vörös Listájára, méghozzá a „nagyon erősen veszélyeztetett” kategóriába. A balatoni angolna-állomány helyzete különleges, hiszen ide az angolna számottevő mennyiségben csak az 1961-1991 évek telepítéseiből került, természetes bevándorlásra régebben is alig volt lehetőség, ma már ez pedig lényegében kizárt. A tó angolna-állománya így nagyon idős (>20 éves) és ebből eredően számos tekintetben sajátos fiziológiai és ökológiai sajátosságokkal rendelkezik.

2010. folyamán részletesen vizsgáltuk a balatoni angolna állományt, amelyek alapján az alábbi főbb eredményeket kaptuk:

  • a halak átlagos életkora 24,9 év, amely szerint a balatoni állomány európai viszonylatban az egyik legidősebb (de v.ö. velence-tavi állománnyal);
  • az ún. silvering paramétereket (ivarérési indikátorok) figyelembe véve, a külső morfológiai és belső élettani indexek közötti összefüggések a 2002-2003-as adatokhoz képest minden esetben lazulást mutattak;
  • az ezüst angolnák fokozottabb mértékben mutattak érzékenységet az Anguillicoloides crassus-ra, mint a bronzangolnák, és a 2002-2003-as vizsgálatokhoz képest más parazitákat is ki tudtunk mutatni;
  • a part mentén gyűjtött angolnák tavasszal főként rákokat, míg nyáron halakat, döntően küszt fogyasztottak.

Laboratóriumi mesterséges ivarérlelési vizsgálataink kimutatták továbbá, hogy a vándorlásában akadályozott, túlkoros balatoni angolna szaporodó képessége nagyon lecsökkenhetett, illetve az ivaréréssel járó intenzív fiziológiai folyamatok jelentette megterhelést sem képesek túlélni, így ezen állomány konzerváció biológiai értéke feltehetően csekély ma már.

 

A munka megvalósítását az OTKA PD 73466, a Balatonkutatási Alapítvány, valamint az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíj pénzügyi támogatásával végeztük

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.