Régi és újabb megfigyelések a Ligula intestinalis okozta galandférgesség balatoni előfordulásáról (Ötvenéves visszatekintés)

Molnár Kálmán és Székely Csaba

MTA Állatorvos-tudományi Kutató Intézete, Budapest

Kivonat

A Ligula intestinalis és a közel rokon Digramma interrupta okozta galandférgességek a természetes vízi halak gyakori és jól észlelhető tünetekben megnyilvánuló, elhullásra vezető betegségét okozzák. A halak súlyának egy harmadát is kitevő, hatalmas férgek a hasfalat kidomborítva a halak testét jelentősen deformálják. A már az elmúlt évszázad hatvanas éveiben kezdett kutatást két tényező motiválta: 1/ A balatoni dévérkeszeg állomány egy jelentős részét fertőző férgek a halászok számára jól ismertek voltak, s a fertőzött halat a tünetek alapján „mellyes piszkének” nevezték, 2/ A fertőzött, felnyitott testüregű halakban nagyszámú, szemmel ugyancsak jól észlelhető vörös színű „kukacok”, a Philometra ovata nevű fonálféreg 8-10 cm-es példányai tekeregtek. Megállapítottuk, hogy a két féreg között synergista kapcsolat áll fenn, s az utóbbiak csak a ligulával fertőzött halakban szaporodnak. 1965-ig a dévérállományban évente 10-15 %-os fertőzöttséget észleltünk. Ezt az intenzív fertőzést az 1965-ös balatoni halelhullás lényegesen csökkentette, s a konzervgyárba szállított halakon 6624 dévér, 476 bodorka és 3780 garda vizsgálata során 1968-ban a fenti halfajokban már csak 4,19 %-os, 4,83%-os illetve 0,34 %-os fertőzöttséget diagnosztizáltunk. A dévéren és bodorkán végzett vizsgálatunk során azt is megállapítottuk, hogy minden egyes ligulával fertőzött egyed hasürege fertőzött volt a Philometra ovata 10-100 élénken mozgó fejlődő vagy kifejlett nőstényével. A fertőzésmentes dévérekben csak hímek és a férgek nem fejlődő, legfeljebb 2 mm hosszú retardált nőstény egyedei voltak megtalálhatók az úszóhólyag falában. A fertőzésmentes bodorkákban ezek jelenléte ritkábban volt kimutatható. 1968-tól 1987-ig a témában módszeres kutatást nem végeztünk.

Az 1987-től 1999-ig tartó, 230 dévéren végzett, felújított vizsgálatunk során a 4,3%-os ligula-fertőzöttséget találtunk, s ekkor néhány ligulával nem fertőzött dévérben is találtunk fejlődő philometrákat. A 2000-től napjainkig tartó hasonló számú halon végzett vizsgálat során viszont ligulás fertőzöttséget dévérben nem, bodorkában elvétve észleltünk.

A ligulózis dévérekben való előfordulásának csökkenését elsősorban azzal magyarázzuk, hogy a Balatonon folyamatosan csökkentek a madarak fészkelési lehetőségei, s egyre kevesebb ligula-terjesztő fiatal madár található a tóban.

Ennek ellentmondani látszanak a Balatonban 2006-tól 2009-ig folyami gébeken végzett vizsgálataink. Ennek a Balatonban mintegy 45 éve meghonosodott halfajnak a tó különböző területeiről származó 96 egyedében 53%-os ligulás fertőzöttséget észleltünk. Ilyen szelektív fertőzöttséget korábban a Pátkai víztározóban vágócsíkban állapítottunk meg. Kérdésként merül fel, hogy ez utóbbi fertőzöttség vajon ökológiai tényezőkkel magyarázható, vagy pedig azzal, hogy a gébeknek és csíkoknak specifikus Ligula-fajai léteznek. Az utóbbi lehetőségre a megkezdett molekuláris biológiai vizsgálatok eredményeitől várunk feleletet.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.