POPULÁCIÓGENETIKAI VIZSGÁLATOK KÍNAI RAZBÓRÁN

Kósa Alida1, Csorbai Balázs1,3, Urbányi Béla1 és Kovács Balázs1,2

1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
2Szent István Egyetem Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont, Gödöllő
3Jászkiséri Halas Kft, Jászkisér

Kivonat

Hazánk halfaunájában számos olyan behurcolt, vagy invazív halfaj található, amelyek károsak vagy nem kívánatosak. E fajok ellen a tenyésztők és kutatók folyamatosan keresik a védekezés lehetőségét, azonban az esetek többségében ez jelenleg csaknem lehetetlen. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy viszonylag kevés etológiai és genetikai információ áll rendelkezésre e munkához. Jelen munka célja a kínai razbórával (Pseudorasbora parva) kapcsolatos genetikai ismeretanyag bővítése.

Vizsgálatainkban RAPD eljárással hasonlítottunk össze kínai razbóra populációkat. 21 darab RAPD primer mintázatából választottuk ki a két legpolimorfabbat (U192 és VILA M8) a teljes analízishez.

Összesen 5 magyar és 4 külföldi élőhelyről mintegy 201 egyed genetikai vizsgálatát végeztük el. A kapott RAPD mintázatok alapján meghatároztuk az egyes egyedek genotípusát, amelyek alapján összehasonlítottuk az egyes populációkat. Nei 1972-ben leírt genetikai hasonlósági képlete és UPGMA módszer segítségével genetikai törzsfán is megjelenítettük a kapott eredményeket.

A vizsgálatok során összességében igen nagy genetikai változatosságot tapasztaltunk. A 201 egyed 120 különböző genotípust hordozott. A legnagyobb relatív változatosságot a százhalombattai populáció mutatta, ahol 12 egyed 12 különböző genotípusát találtuk, de csaknem ugyanilyen változatosak voltak a nagyvenyimi és az isaszegi populációk, amelyekben a 24 egyednek 23 különböző genotípusát azonosítottuk. Legkevésbé változatosnak egy csehországi populáció bizonyult, mivel ott 24 egyednek „csak” 10 féle genotípusát sikerült kimutatni.

A genotípusok nagy száma ellenére az élőhelyek genetikailag nem különültek el markánsan, jóllehet nagy a földrajzi távolság közöttük. Nagy valószínűséggel további RAPD markerek vizsgálatával ez az ellentmondás feloldható lenne.

A kapott eredmények azonban nem meglepőek, mivel a razbóra faj genetikai sokszínűsége, az ember által nem befolyásolt vad fajokra jellemzően alakult. Érdemes lenne ezt összevetni intenzíven tenyésztett és halászott halfajok genetikai gazdagságával úgy, hogy az tükrözze az emberi beavatkozások hatásait.

 

A munka OTKA (PD 79177) és Bolyai pályázatok támogatásával készül.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.