Hozamcsökkentő energiatorlódások a halastavi ökoszisztémákban

Horváth László1, Béres Beatrix1, Csorbai Balázs2

1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék
2Jászkiséri Halas Kft., Jászkisér

Kivonat

A vízi ökoszisztémákban a vízinövények fotoszintézisük során megkötött anyag és energia, a rendszert felépítő trofitási szinteken vándorol. Az eutróf halastavakban is az autotróf vízi növények végzik a szerves anyagok szintézisét, ugyanakkor szerves trágya és takarmány is bekerül a rendszerbe. A tógazda számára a legrövidebb és leghatékonyabb energetikai útvonal, rövid és gyors is: az egysejtű zöldalgák – kisrákok – zooplankton - plankton fogyasztó hal (ponty). Ha a trofitási szintek egymásra épülésében, a táplálék kínálat, fogyasztás és lebontás rendszerében zavar támad, az energiaáramlás megakadhat, a megtermelt energia nem a haszonhalak irányába, hanem a termelés szempontjából haszontalan zsákutcákba köt ki. Ezek az energetikai zsákutcák a haltermelés szempontjából hátrányosak, hozamkiesést eredményeznek. (1) Ha a szerves anyag lebontása nem működik kellő hatékonysággal az üledékben, egyre több szerves anyag halmozódik fel és lép ki a rendszerből. Visszamentésében fontos szerepe van a bioturbáló élőlényeknek (ponty, tubifex, rovarlárvák stb.). (2) Az alga produkció szintjén a vízvirágzásra hajlamos kékalgák (Cyanobaktériumok) teremthetnek ilyen biológiai energiatorlódást. Versengés kezdődik a szűkös tápanyagért, pl. ha a N vagy a P kevés a rendszerben. Ekkor azok a csoportok kerülnek előnybe, amelyek képesek a légköri N megkötésére. (3) Az elhanyagolt, növényevő halak nélküli halastavakban kifejlődő hatalmas makrofita (pl. hínár) vegetáció is lehet egy olyan energetikai zsákutca, amelyben a megtermelt növényi szerves anyag folyamatosan gyarapodik, kihasználatlanul stagnál. (4) A zooplankton szintjén a kedvező tápanyag ellátás mellett a Daphniának (D. magna, D. pulex) a gyenge fogyasztói nyomás mellett van ideje néhány partenogenetikus generációt létrehozni nagyobb létszámveszteség nélkül. (5) A másik, ritkábban előforduló zooplankton zsákutcát a kerekesféreg túlszaporodása okozhatja, melynek oka a túlnépesített amurállomány. A tógazda célja, hogy az energia a gyors növekedésű kisrák fogyasztó haszonhalakban akkumulálódjon. (6, 7, 8) Halfaunánkba több olyan faunaidegen, invazív halfaj - az ezüstkárász (Carassius gibelio Bloch), a kínai razbóra (Pseudorasbora parva) és a törpeharcsa (Ameiurus nebulosus)- is bekerült az évek során, amelyek táplálék konkurensei a tenyésztett halainknak. Ezek a fajok plankton fogyasztásukkal eltérítik a biológiai produktumot a haszonhalak elől.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.