Harcsa (Silurus glanis L.) intenzív nevelése növényi fehérje alapú tápon

Havasi Máté, Felföldi Zoltán, Gorzás Anita, Lévai Péter, Merth János és Németh Sándor

Pannon Egyetem, Keszthely

Kivonat

Jelenleg gazdasági halfajainkat túlnyomórészt halliszt alapú tápokkal etetjük. A halliszt fő nyersanyagát adó tengeri halak fogása a 90-es évek elejétől stagnál ill. csökken. A tengerek túlhalászottsága miatt a jövőben bizonytalanná és drágává válhat ennek előállítása. Alternatívaként a harcsa növényi tápon való nevelésének lehetőségeit vizsgáltuk.

A kísérlet során három különböző kezelést alkalmaztunk az etetett takarmányt tekintve: harcsatáp, sertéstáp, sertéstáp hal-kiegészítéssel.

A takarmányértékesítés (FCR) a harcsatápos kezelés esetében 0,66±0,02 volt, míg a sertéstápos csoport esetében 1,58±0,04. Ugyanez az érték a hal-kiegészítéses csoportnál 1,29±0,06. Ennek megfelelően a növekedés üteme a harcsatápos csoport esetében gyorsabb (SGR: 3,07±0,85%), mint a sertéstápos (SGR: 1,87±0,32), ill. a hal-kiegészítéses csoport esetében (SGR: 2,08±0,30). A sertéstápos kezelés és a hal-kiegészítéses kezelés gyarapodása között nem találtunk szignifikáns különbséget (ANOVA; df=464, F=1,37, p=0,24) (1.ábra).

1. ábra: Az egyedi átlagtömeg alakulása a kísérlet során.

A törzs vágási veszteségei a hal-kiegészítéses csoport esetén a legkisebbek (34,6±2,0). A máj mérete (2,8±0,32%) és a hasűri zsírfelhalmozás mértéke (4,1±1,0%) a harcsatápos csoport esetében szignifikánsan nagyobb, mint a másik két kezelés esetén.

A harcsa növényi alapú tápokon is sikerrel nevelhető. További vizsgálatokra van azonban szükség, hogy olyan tápot találjunk, mellyel a termelés gazdaságossá tehető.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.