EZÜSTKÁRÁSZ-POPULÁCIÓK ELKÜLÖNÍTÉSE PIKKELYEIK ALAKJA ALAPJÁN

Staszny Ádám1,4, Ferincz Árpád2, Hegyi Árpád1, Weiperth András3, Urbányi Béla1 és Paulovits Gábor4

1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
2Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest
3Magyar Tudományos Akadémia - Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Magyar Dunakutató Állomás, Göd
4Magyar Tudományos Akadémia, Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany

Kivonat

A halpopulációk elkülönítésére hazánkban eddig két módszercsoportot használtak. Az egyik lehetőség a hagyományos morfometriai vizsgálatok alkalmazása, mely során testparaméterek összehasonlításával próbálják a különbségeket felderíteni. A másik megoldás a genetikai markerek alkalmazása, ami azonban drága és bonyolult eljárás. A 2008-ban elkezdett pikkely-morfológián alapuló vizsgálatainkat folytatva 4 mintavételi helyről származó ezüstkárász (Carassius gibelio Bloch) pikkelyeit dolgoztuk fel. A négy mintavételi hely az isaszegi tórendszer I-es tava, a Nagyberek, a Kis-Balaton I. üteme és a Kis-Balaton II. üteme. A vizsgálatok alapján 3 jól elkülönült csoportba tudtuk sorolni az egyedeket. A Kis-Balaton I. és II. ütemében élő ezüstkárászok nem voltak elkülöníthetőek, egy csoportot alkottak. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a leírt módszer alkalmas a populációs szintű elkülönítésre. Így egy könnyen, olcsón és a vizsgált halfajra nézve kíméletesen elvégezhető módszert fejlesztettünk ki.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.