A tiszai halközösség fajkészlet váltása a folyó hosszanti profilja mentén

Györe Károly és Józsa Vilmos

Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas

Kivonat

A folyók ún. „River Continuum” koncepciója, ami az áramló vizeket olyan longitudinálisan összekapcsolódó rendszernek tekinti, amelyekben az alsóbb szakaszok ökoszisztéma szintű folyamatai a felsőbb szakaszok hasonló folyamataival szoros kapcsolatban állnak, tagadja a vízfolyások szakaszokra tagolásának létjogosultságát. A halászatbiológia számára azonban a folyók zonációjának (szakaszjellegének) elmélete nemcsak leíró, hanem gyakorlati jelentőséggel is bír.

Amennyiben a fajkészlet váltást a folyó longitudinális profilja, mint élőhely gradiens mentén elemezzük, elég nagy pontossággal meghatározhatóvá válnak az egyes szinttájak határai, illetőleg a halaknak a vízáramlási viszonyokhoz való alkalmazkodására vonatkozó Zauner-Eberstaller osztályozási rendszer is finomítható, korrigálható.

A Tisza hosszanti profilja mentén, a jellemző hidrológiai, fizikai, kémiai és biológiai állapothatározók függvényében, a domináns halfajok alapján a következő szinttájak azonosítása lehetséges: pisztráng, pénzespér, paduc, kecsege-márna, ponty-dévér.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.