A nyugat-magyarországi Láhn-patakon végzett rehabilitációs munkálatok hatása a halállományra

Palkó Csaba1, Szathmári László1 és Horváth Jenő2

1NymE, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
2Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Őriszentpéter

Kivonat

Az ausztriai Heiligenkreuz közelében eredő Lahn-patak Szentgotthárdtól északra éri el Magyarország területét, majd mintegy 10 kilométert megtéve, Rátót határában ömlik a Rábába torkolló Vörös-patakba. A kis vízhozamú, olykor kiszáradó vízfolyást a múlt század hetvenes éveiben szabályozták. Az 1990-es évek végén a Lapincs folyó vizének egy részét a Lahn-patakba terelték, stabilan biztosítva annak kielégítő vízhozamát. Ezt követően nyújtottak be egy európai uniós pályázatot, amelynek célja az ausztriai Lapincs renaturalizált területeinek és a Rábának egy teljes értékű kék-zöld folyosóval történő összekapcsolása a Lahn-patak mentén. A támogatást kapott projekt részeként a Lahn-patak eddig csatornaszerű magyar szakaszát természetközeli állapotba hozták. A beavatkozások előtt egy 2005. évi, elektromos halászgéppel végzett felmérés 9 mintavételi pontról 9 fajnak összesen 119 példányát mutatta ki.

A renaturalizációt követően, 2007 és 2009 között elektromos halászgéppel vizsgáltuk végig az átalakított mederszakaszokat. 28 faj közel 15.000 egyedét határoztuk meg és engedtük szabadon. A fajszám 10-ről 28-ra, az egyedsűrűség többszörösére, az abszolút természeti érték 10-ről 27-re, a relatív természeti érték 20%-al nőtt. A fajok közül a szivárványos ökle és a bodorka előtörése a legszembetűnőbb, de a reofil, védett fajok egyedszáma is emelkedett. A reofil fajok száma emelkedett a legnagyobb arányban, 2,5 szeresére, 4 új faj jelent meg, de a legtöbb, 5 új faj az euritóp csoportba tartozik. A Simpson diverzitás két faj előtörésének következtében csökkent, a Shannon-Wiener index azonban 1,7-ről 2,1-re emelkedett. A hazai VKI alapú minősítés a patakot a korábbi közepesről a rossz, illetve gyenge kategóriába sorolja.

Úgy tűnik tehát, hogy a vízhozamnövelő és mederrekonstrukciós beavatkozások beváltották a hozzájuk fűzött természetvédelmi irányú reményeket. A vizsgálataink alapján a természetvédelem számára kedvező változást úgy érték el, hogy sporthorgászatra alkalmas halfajok nagy egyedszámban jelentek meg. A patak egyes szakaszai a kiépítettség hiányában horgásztatásra alkalmatlanok, de ivadékbölcső funkciója jelentős a vele kapcsolatban álló vizek ivadék utánpótlásában. Megfigyeléseink alapján a jelen állapot még változik, a rendszer már nagyrészt önfenntartó, de egyes helyeken fenntartó beavatkozásokra mindenképpen szükség lesz, különben a revitalizáció előtti kedvezőtlen természetvédelmi állapotok alakulhatnak ki.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.