A KECSEGE (ACIPENSER RUTHENUS L.) ÉS A SZIBÉRIAI TOK (ACIPENSER BAERI BRANDT) KERESZTEZÉSÉNEK EREDMÉNYEI

Káldy Jenő1, Szilágyi Ákos2 és Szathmári László1

1Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Állattudományi Intézet, Mosonmagyaróvár
2Neptun Bt., Ercsi

Kivonat

Magyarországon a tokhibridek előállításának már több évtizedes hagyományai és tapasztalatai vannak. Hazánkban korábban sikeresen keresztezték egymással a vizát és a kecsegét, a hibrid neve vicsege lett. A kecsegét sikeresen keresztezték egy másik fajjal is, mégpedig a szibériai tokkal, melynek a szicsege nevet adták.

Ezen interspecifikus tokhibridek létrehozásánál számíthatunk a heterózishatás megjelenésére is, azaz a hibridek valamilyen tulajdonságaikban felülmúlhatják a szüleik teljesítményét. Szakirodalmi adatok szerint a kecsege és a szibériai tok hibridjei sterilek, mely a szülők eltérő kromoszómaszámából adódik, ezáltal várható a heterózishatás nagymértékű megjelenése, mely különösen a hibridek erőteljesebb növekedésében és az ökológiai elemekkel szembeni jobb ellenálló képességben mutatkozhat meg.

Kísérletünkben friss kecsege spermával termékenyítettünk frissen fejt szibériai tok ikrákat. A megtermékenyített ikrák inkubálása Macdonald-féle üvegben történt úgy, hogy a víz átfolyási sebessége 10-20 l/min volt. A vizet egy UV sterilizálóval csírátlanítottuk. A lárvák kelése előtt egy nappal az ikrákat egy 200 l-es halkádban helyeztük el, melyben naponta egyszer kicseréltük a víz 10-15 %-át. Két óránként óvatosan megkevergettük az ikrákat a penészesedés elkerülése végett. A víz szellőztetését egy 200 l/h teljesítményű levegőpumpa biztosította. A víz hőmérsékletét a keltetés, illetve a lárvák nem táplálkozó életszakasza alatt is 14–15±1 oC között tartottuk. A víz oldott oxigén koncentrációját naponta kétszer mértük meg, HQ-30D oldottoxigén-mérővel. A folyamatosan regisztrált oxigénkoncentráció 7-9±1 mg/l között alakult. A lárvák kelésére az 5-8. napon került sor. A 2000-2500 darab termékenyült ikrából 1620-2120 darab hallárva kelt ki, ami megközelítően 80-85 %-os kelési aránynak felel meg.

A lárvák etetését a kelés után a 10-12. napon kezdtük meg, miután a szikzacskó felszívódott. Első takarmányként élő, szűrt planktont (Cyclops-, Diaptomus-, Daphnia nauplius), és vágott tubifex-et (Tubifex tubifex) adtunk a halaknak. A takarmányt étvágy szerint adagoltuk úgy, hogy az ivadékok előtt folyamatosan legyen megfelelő méretű és mennyiségű táplálék. Az exogén táplálkozás megkezdésekor a halak testhossza 13-15 mm volt.

A tápra szoktatott fajazonos és hibrid lárvákkal további takarmányozási és növekedési kísérleteket tervezünk.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.