NEHÉZFÉM ÉRTÉKEK ALAKULÁSA BIOHAL TERMELÉSRE TANÚSÍTOTT, ILLETVE ÁTÁLLÁS ALATTI HALASTÓBAN

Bíróné Oncsik Mária1, Hegedűs Réka1, Oncsik Erzsébet1, †Szitó András1, Gál Dénes1, Kosáros Tünde1, Pekár Ferenc1, Vörös Gábor2 és Csengeri István1

1Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas
2Gálosi Bárka Kft., Almamellék

Kivonat

Az utóbbi években megnőtt a bioélelmiszerek iránti kereslet, ezért a halászati ágazatnak is nyitnia kellett a biohaltermelés irányába, ahol szigorúbbak az élelmiszer-biztonsági előírások. A halak nevelésére szolgáló vizekbe ipari, mezőgazdasági és kommunális eredetű szennyező anyagok juthatnak, amelyek az üledékben felhalmozódhatnak, jelenlétük esetenként csak a végtermék vizsgálatakor derül ki. A nehézfémek olyan biorezisztens anyagok, amelyek az élelmiszerekbe kerülve az embert is veszélyeztetik. A vízbe kerülő nehézfém szennyezők a lebegő anyagokhoz kötődnek, amelyek a tófenékre leülepedve potenciális szennyezőként vannak jelen és könnyen a víztérbe juthatnak.

Az Aquamax program keretében Cd, Cr, Ni és Pb mennyiségének alakulását vizsgáltuk egy biohal termelésre tanúsított és egy átállás alatti tó üledék, plankton és halhús mintáiban.

Az üledékminták átlagos nehézfém koncentrációja minden esetben kisebb volt az ökológiai gazdálkodású tóban, mint az átállás alatt lévőben. Az üledékminták Cd és Pb koncentrációja a lehetséges toxicitás küszöbszintje alatt volt. A Cr és a Ni esetében az átállási tóban találtunk határérték feletti koncentrációkat, a Ni értéke a kedvezőtlen biológiai hatást kiváltó határértéket is meghaladta (EPA, 1999). Az üledék szervesanyag tartalma és a Cr, az összes P és a Cd, továbbá a Ni és az Pb között pozitív korrelációt figyeltünk meg (p<0,05).

A plankton minták esetében a Cd, Cr és az Pb mennyisége lényegesen kisebb volt a biohal termelésre tanúsított halastóban, mint az átállás alatt lévőben, különösen az ólomtartalom vonatkozásában tapasztaltunk jelentős eltérést.

A halhús minták (ponty, kárász, törpeharcsa, sügér, süllő és csuka) nehézfém tartalma a megengedett maximális Cd és Pb határértékeket (EC No 1881/2006) egyik mintavételi területen sem érte el. Az értékesítésre kerülő pontyokra vonatkozó adatok igazolták, hogy a biohalas tóból származó halhúsok nehézfém koncentrációi alacsonyabbak, mint az átállás alatti tó esetében.

 

Az AquaMax integrált projekt (www.aquamaxip.eu) keretében végzett kutatáshoz az Európai Unió nyújtott támogatást (6 KP; szerződészám: FOOD-CT-2006-16249 Project "AQUAMAX").

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.