Néhány horvátországi pontyfajta genetikai jellemzése és visszatelepítése eredeti tógazdaságaikba
Lehoczky István1, Ivelić Duška2, Jablan Ines2, Treer Tomislav2, Bakos János1 és Jeney Zsigmond1
1Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI), Szarvas
2Zágrábi Egyetem, Agrártudományi Kar (UZFA), Zágráb, Horvátország
Kivonat
A volt Jugoszláviában tenyésztett pontyfajták a délszláv háború során nagy valószínűséggel összekeveredtek. Minden tenyésztő úgy gondolta, hogy a tiszta, horvát pontyfajták örökre eltűntek. Ebben a helyzetben a HAKI és az UZFA (Zágrábi Egyetem, Agrártudományi Kar) kutatói felismerték a HAKI ex-situ élő génbankjában megőrzött Jugoszláviából származó fajták jelentőségét.
A HAKI már több mint negyven éve tartja fenn a világ legnagyobb élő ponty génbankját. A 15 magyarfajta mellett 15 külföldi pontyfajtát is megőriztünk, köztük a Jugoszláv eredetű poljanai pikkelyes, poljanai tükrös és nasicei fajtákat. A génbankban fennmaradt a három tájfajta eredeti génállománya, amely Horvátországban valószínűleg eltűnt. A két intézet együttműködve, egy kétoldalú Tudományos és Technológiai (TéT) Együttműködés pályázat (HR-2/2004*) segítségével hajtotta végre a 3 fajta genetikai vizsgálatát és visszatelepítését Horvátországba. A genetikai mintákat Magyarországon a HAKI génbankjában tartott pontyfajtákból gyűjtöttük, míg Horvátországban a mintagyűjtés Poljanán és Nasicén történt. 2006-ban a három tájfajta egyedeit mesterségesen szaporítottuk. 100.000 db háromnapos lárvát adtunk át a két halgazdaság képviselőinek, hogy visszatelepíthessék ezeket eredeti tógazdaságaikba. Az első visszatelepítési kísérlet logisztikai hibák miatt sajnos kudarcot vallott. A HAKI és az UZFA közötti második együttműködés eredményeként (CRO-27/2006*) 2007-ben a három horvát pontyfajta végre visszakerült származási helyére. Az újratelepítési program mindkét gazdaságban sikeres volt.
A genetikai vizsgálatok során kiderült, hogy mind a génbankban, mind a horvát tógazdaságokban tartott fajták állományai eltérnek a Hardy-Weinberg egyensúlytól. A génbankban fenntartott fajták genetikai változatossága meghaladja a horvátországi tógazdaságokban tartott fajtákét. Mind az átlagos lókuszonkénti allélszám, mind pedig az egyedi allélek száma magasabb a génbanki állományok esetében. A magasabb beltenyésztettség és a kisebb allélszámok oka nagy valószínűséggel abban keresendő, hogy a háború utáni fajtafrissítő szaporítások során kevés anyahalat használtak. A genetikai vizsgálatok igazolják, hogy a génbanki állományok visszatelepítése biztosítani tudja az elveszettnek hitt fajták genetikai hátterét.
A vizsgálatokat a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) támogatta.
Programajánló
Hírek
Tisztelt Látogatók!
A hazai agrár-felsőoktatás szükséges megújulásának mérföldköve az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejötte, amely 2021. február 1-től 5 campuson, több mint 13 ezer hallgató számára fogja össze a dunántúli és közép-magyarországi élettudományi és kapcsolódó képzéseket. Az intézményhez csatlakozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 11 kutatóintézete is, így az új intézmény nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat szellemi, szakpolitikai és innovációs központjává válik, amely nagyobb mozgásteret biztosít a képzések, a gazdálkodás és szervezet modernizálásához, fejlesztéséhez. Az összeolvadással magasabb fokozatra kapcsolunk, a kutatói és egyetemi szféra szorosabban fonódik majd össze, aminek következtében még több érdekes, izgalmas kutatás-fejlesztés születhet majd az agrárium területén.
Kérjük, kövesse tevékenységünket a jövőben is a www.uni-mate.hu honlapon!
A szokásostól eltérően az idei évben ősszel, október 03-04 között került megrendezésre az Ultrabalaton csapatversenye. NAIK-os csapat az idei évben állt először rajthoz a 14. alkalommal kiírt versenyen.
