In memoriam Anguilla anguilla „balatonensis”. Az 1991. évi angolnapusztulás a balaton környezeti viszonyai és az angolna biológiájának tükrében

Molnár Tibor

BME Vegyészmérnöki Kar, Budapest

Kivonat

A címben említett esemény az utóbbi évtizedek legnagyobb halpusztulása a Balatonon. Így tehát mind az akkori piaci áron 5 – 6 millió márkát (300 millió forint) érő, becslések szerint mintegy 400 tonnás mennyiségével, mind a vele foglalkozó publikációk számával igazán előkelő helyet foglal el a környezetvédelmi problémák között. Kisebb elhullás 1992-ben és ’95-ben is volt, de a többek által prognosztizált, óriási méretű újabb angolnapusztulás, amely alapján tűzzel-vassal kezdték irtani, szerencsére nem következett be (legalábbis a Balatonon nem).  A HAKI-Napokon is sokan foglalkoztak a témával, de vizsgálataik csak részeredményeket hoztak; véleményem szerint azért, mert nem vették kellően figyelembe az angolna biológiai sajátosságait és az 1991 nyarára a Balatonon kialakult speciális helyzetet. Ezért megpróbáltam saját választ keresni a kérdésre.

Az előadás alapjául szolgáló, HAKI-Napokon még nem pulikált dolgozatomban az 1991 és 1994 közötti négyéves mintavételi időszakból  származó 97 db angolna (Anguilla anguilla L.) úszóhólyag-fonálféreggel (Anguillicola crassus) való fertőzöttségét vizsgáltam és az adatokat statisztikailag kiértékeltem. Ezen túlmenően, nyomonkövetve az angolna fejlődési ciklusát, biológiai és környezettani összefüggéseket próbáltam keresni az okok feltárására.

Eredményeim a következők: A vizsgált időszakban a férget nem, ill. csak alacsony számban (1 – 10 ind/ind) hordozó angolnák aránya növekedett, a magasak (40 ind/ind felett) aránya 1992-től csökkent. A férgesség átlagos intenzitása 20,8-ről fokozatosan 9,8-re csökkent. Későbbi mintavételem is a 10 alatti átlagos férgességi intenzitás stabilizálódását erősítette meg, az úszóhólyag-fonálféreg eredeti gazdájához (Anguilla japonica) hasonlóan. 1991-ben mind a magas vízhőmérsékletnek, mind az anguillicolózisnak, mind a toxikus anyagoknak jelentkeznie kellett, de az állomány mindezekre való fogékonyságát nagyban elősegítette, hogy az angolnák biológiai érési dinamikájától messze elmaradt a visszafogás intenzitása. Összességében tehát az 1991. évi balatoni angolnapusztulást stressztényezők egymásra épülése válthatta ki, ahol a már ismerteken kívül különös fontossággal bír az emberi tényező.

Az előadásban kitérek a faj jelenlegi helyzetére is, például nem közismert az összefüggés a manapság divatos klímaváltozás és az angolna szaporodásbiológiája között.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.