A csuka (Esox lucius) előnevelése megvilágított ketrecekben

Kucska Balázs, Feledi Tibor, Kovács Gyula és Rónyai András

Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas

Kivonat

A gazdaságilag értékes ragadozó halak állományának fejlesztése kiemelt fontossággal bír napjainkban, mely hozzájárul a halászati ágazat jövedelem termelő képességének javításához. A Halászati és Öntözési Kutatóintézet a csuka intenzív nevelésének kutatása mellett a hagyományos tógazdasági tenyésztés-technológiájának fejlesztésével is foglalkozik.

Egy olyan hazánkban még ismeretlen eljárást kívánunk bemutatni, melyet világszerte számos halfajnál (Coregonidae, Percidae, Esocidae stb..) sikeresen alkalmaznak. A módszer lényege, hogy az ivadék táplálékául szolgáló plankton-szervezetek pozitív fototaxisát kihasználva fényforrással ellátott tavi ketrecekben végezik az előnevelését. Előnye, hogy minimális élőmunkával (plankton gyűjtés, trágyázás és lehalászás nélkül) költség-hatékonyan végezhető az előnevelés.

Kísérletünkben négy darab egyenként fél köbméteres szúnyoghálóketrecbe 500 illetve 1000 darab 15,4 mm átlaghosszú, 0,021g átlagsúlyú csukaivadékot helyeztünk ki. A ketreceket 60 wattos izzókkal (25 cm-re a víz alá süllyesztve) világítottuk meg 19:30 és 6:30 között. A tavi ketrecben és a tóban lévő plankton mennyiségét 11 órakor és 23 órakor vizsgáltuk. A ketreces előnevelés 12 napig tartott. Az 500 hallal népesített ketrecben nagyobb testtömeget és testhosszúságot értek el az ivadékok. Az 1000 hallal népesített ketrecben kisebb átlaghosszt és átlagtömeget értek el a csukák nagyobb szétnövés mellett (1. táblázat).

A nagyobb szétnövés és a kisebb megmaradás a már ebben az életkorban is fellépő kannibalizmus megjelenésére utal. A fentiek elmondhatjuk, hogy a megvilágított ketreces előnevelés megfelelő alternatívája lehet a hagyományos medencés vagy kis tavas előnevelésnek.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.