Pontyok takarmányozásának és húsminőségének összehasonlítása különböző tógazdaságokból-, illetve egy ketreces kísérletből származó minták analizálásával
Trenovszki Magdolna1, Hegyi Árpád1, Lugasi Andrea2, Kertészné Lebovics Vera2, Müller Tamás1, Szabó Tamás1, Urbányi Béla1, Horváth László1
1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
2OÉTI Élelmiszer-kémiai Analitikai Főosztály, Budapest
Kivonat
Hazánk az egy főre eső halhús-fogyasztásában Európában az utolsó helyen áll. A halászati ágazat és a hazai orvostársadalom jelentős erőfeszítéseket tesz a helyzet megváltoztatásáért. A haltermelés egyik legégetőbb kérdése, hogy a fenti cél elérése érdekében ne csak az elfogyasztott tengeri halhús mennyiség növekedjen, hanem, hogy minél kedvezőbb összetételű, Magyarországon megtermelt halhússal lehessen kielégíteni a fogyasztókat. Az általunk végzett kísérletekkel ezt a munkát kívántuk megalapozni. Az első kísérlet során hazai haltermelésből származó, különböző takarmányozási technológiával előállított tógazdasági pontyok húsának kémiai és fizikai paramétereit elemeztük. A második kísérletben a repcealapú takarmány hatását vetettük össze a hazai termelésben általánosan alkalmazott búzával. A szakirodalom szerint ugyanis a repce kedvező hatású, jelentős mennyiségben tartalmaz egyszeresen telítetlen zsírsavakat, antioxidáns hatása van és jobb lipidperoxidációs értékekkel rendelkezik.
Első kísérletünk során öt vezető magyar halgazdaság pontyállományát vizsgáltuk meg 2006-ban. A kísérleti tógazdaságok takarmányozás-technológiája többnyire gabonaalapú (kukorica, búza, árpa) volt. A tógazdaságok vizsgálatánál a különböző termelési technológiával előállított halhúsok zsírtartalma és zsírsavösszetétele 95%-os szignifikancia szint mellett eltér egymástól. Jelentősen különbözött a többszörösen telítetlen, azon belül is az n-3-as zsírsavak értéke egyes gazdaságok halainál. Minél több gabonatakarmányt etettek, annál több nem kívánt telített zsírsavat találtunk a halfilében. Minél extenzívebb technológiát alkalmaztak és minél több természetesebb táplálékot ettek a halak, annál magasabb volt a többszörösen telítetlen, azaz az omega-3 zsírsavak mennyisége, mint például a táplálkozás-élettani szempontból fontos alfa-linolénsav értéke.
A második kísérlet a Halgazdálkodási Tanszék 77m3-es tavában történt 2007 nyarán, 6 db 0,75m3 ketrecben 15-15 halat etettünk 42 napig. Három ketrecet 98% búzával és 2% szúnyoglárvával, míg három ketrecet 49% búzával, 49% repcével és 2% szúnyoglárvával etettünk. A heti mintavételek során a testtömegszázalék alapján számítottuk ki a napi adagokat. Mindkét kísérlet halaiból mintát vettünk, amit az OÉTI Élelmiszer-kémiai Analitikai Főosztályán analizáltuk. A vizsgálatok a zsírsavösszetételre, a zsírtartalomra, a malondialdehid- és dién mennyiségre, valamint a mikroelem-tartalomra vonatkoztak. A második kísérlet eredményei azt mutatták, hogy a kiindulási zsírtartalom (a kísérlet 0. napján vett minták) szignifikánsan alacsonyabb, mint a búzával és a repcével etetett halaké. A zsírsavanalízis eredményei szerint a kontroll halak kimutathatóan magasabb omega-3 zsírsavat tartalmaznak, mint a kísérlet végén begyűjtött minták. Ebből arra következtettünk, hogy a túlzott gabonatakarmányozásnak az a veszélye, hogy a fölöslegben adott takarmány esetén a keményítő lebontás-zsírsav építés folyamatában nagyobb arányú lesz az értéktelenebb telített zsírsavak részaránya.
A természetes táplálék, például a szúnyoglárva, plankton, amik hosszú láncú omega-3 olajokat képesek előállítani, megfelelő táplálékot jelentenek. Míg a több mennyiségű mesterséges táplálék (kukorica, búza és árpa) feletetése a keményítő lebontás-zsírsav építés folyamat során nagyobb arányú, értéktelenebb telített zsírsavakat, rosszabb immunállapotot és elzsírosodást eredményez. Ezért a minél kedvezőbb összetétel elérésének egyik legkézenfekvőbb megoldása a halak takarmányozástechnológiájának mind okszerűbb átalakítása.
Programajánló
Hírek
Tisztelt Látogatók!
A hazai agrár-felsőoktatás szükséges megújulásának mérföldköve az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejötte, amely 2021. február 1-től 5 campuson, több mint 13 ezer hallgató számára fogja össze a dunántúli és közép-magyarországi élettudományi és kapcsolódó képzéseket. Az intézményhez csatlakozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 11 kutatóintézete is, így az új intézmény nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat szellemi, szakpolitikai és innovációs központjává válik, amely nagyobb mozgásteret biztosít a képzések, a gazdálkodás és szervezet modernizálásához, fejlesztéséhez. Az összeolvadással magasabb fokozatra kapcsolunk, a kutatói és egyetemi szféra szorosabban fonódik majd össze, aminek következtében még több érdekes, izgalmas kutatás-fejlesztés születhet majd az agrárium területén.
Kérjük, kövesse tevékenységünket a jövőben is a www.uni-mate.hu honlapon!
A szokásostól eltérően az idei évben ősszel, október 03-04 között került megrendezésre az Ultrabalaton csapatversenye. NAIK-os csapat az idei évben állt először rajthoz a 14. alkalommal kiírt versenyen.
