MYXOZOA FERTŐZÖTTSÉGEK TENYÉSZTETT ÉS TERMÉSZETES-VÍZI MALAJZIAI HALFAJOKBAN
Székely Csaba1, Cech Gábor1, Faizah Shaharom-Harrison2, Patakiné Ostoros Györgyi1, Molnár Kálmán1
1MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete, Budapest
2Institute of Tropical Aquaculture, University Malaysia Terengganu (AQUATROP, UMT)
Kivonat
Egy magyar-maláj TÉT egyezmény keretében 2002-2004 években végzett munka eredményeképpen, az intenzíven nevelt harcsaféléket (Hemibagrus nemurus és Pangasius hypophthalmus) károsító nyálkaspórás-fertőzöttségekről korábban már több fórumon is beszámoltunk. Egy újabb gyűjtőút során, 2007 tavaszán más malajziai halfajokból is sikerült nyálkaspórás kórokozókat kimutatni. Az élősködők a Myxobolus, Thelohanellus és Henneguya genusokhoz tartoztak.
Tenyésztett halakból (Kelantan és Terengganu körzetek) kimutatott nyálkaspórások:
Tenyésztett halakból öt új nyálkaspórást mutattunk ki. A hazai halpiacon is egyre nagyobb teret hódító, ketreces tartásban nevelt Pangasianodon (Pangasius) hypophthalmus (patin) egyedeit egy új, izom-myxobolózist okozó faj, a Myxobolus omari fertőzi. A délkelet-ázsiai halgazdaságokban széles körben tenyésztett és horgászhalként is nagy becsben tartott Leptobarbus hoevenii (jelawat) veséjében és izomzatában egy általunk Myxobolus leptobarbi-nak elnevezett faj okoz intenzív fertőzöttséget. A hal-gazdaságokban gyakori Barbonymus (Puntius) gonotonius (lampam jawa) kopoltyújáról egy Thelohanellus-fajt izoláltunk, melynek a T. zahrae nevet adtuk. Ugyancsak tógazdaságból mutattuk ki a Henneguya daoudi-ként elnevezett, Trichogaster trichopterus (sepat) kopoltyúján élő új fajt.
A Tasik Kenyir víztározóból kimutatott nyálkaspórások:
A Malajzia legnagyobb édesvízi tározójában és egyben kedvelt horgászvizében élő halfajok vizsgálata során a Barbonymus (Puntius) schwanenfeldii (lampam sungai) faj kopoltyúján, és az Osteochilus vittatus (ikan rong) izomzatában találtunk egy-egy új Myxobolus-fajt, melyek a M. dykovae és M. tasikkenyirensis nevet kapták. Az Osteochilus hasselti (ikan terbol) veséjét két Myxobolus is, a M. csabai és M. ostheocili fajok fertőzték, sőt ugyanennek a halfajnak az izomzatából egy Myxobolus-fajt is sikerült kimutatni (M terengganuensis). Megemlítendő még a Tasik Kenyirben fogott, egyébként a helyi halpiacokon a legértékesebb halak közé tartozó óriás géb kopoltyújáról (Oxyeleotris marmorata, ketutu) kimutatott, már ismert élősködő, a Henneguya shaharini Shariff, 1982, valamint a ketreces rendszerekben tenyésztett, vörösfarkú harcsából általunk már korábban kimutatott H. hemibagri fajnak az előfordulása ebben az élővízben.
Molekuláris vizsgálataink előzetes eredményei:
Az általunk leírt fajok, morfológiai sajátosságaik mellett, DNS szerkezetükben is különböztek egymástól és az ismert fajoktól. Az Osteochilus vittatus izmában élősködő Myxobolus sp. 18S rDNS szekvenciája 95,5%-ban egyezett meg a hozzá legközelebb álló M. pellicides-ével. A Barbonymus (Puntius) schwanenfeldii kopoltyúját fertőző Myxobolus 95,8%-os hasonlóságot mutatott a M. dujardini-vel. A Pangasianodon (Pangasius) hypophthalmus-ból izolált Myxobolus-hoz legközelebb a M. acanthogobii állt (80,9%). A Leptobarbus hoevenii izmából és veséjéből izolált két minta egymással teljes azonosságot mutatott, legközelebb (91,4%) a M. hungaricus-hoz állt. A Barbonymus (Puntius) gonotonius-ról izolált Thelohanellus sp. 89,8%-ban egyezett a L. hoevenii fenti parazitájával, illetve 90,3%-ban M. hungaricus-szal. A Trichogaster trichopterus kopoltyúján előforduló Henneguya faj a Henneguya ictaluri-val mutatott 91%-os egyezést. Az Osteochilus hasselti veséjéből izolált Myxobolus a M. pellicides-szel mutatta a legnagyobb hasonlóságot (95,2%), az izmában ésőködő másik faj pedig a M. pseudodispar-ral (96,3%). Az Oxyeleotris mormorata-ból izolált Henneguya shaharini legközelebbi rokona a Henneguya lesteri volt 89,3%-os hasonlósággal. A Henneguya hemibagri szekvenciája a Hennegoides mekongensis-hez állt legközelebb 94%-ban. Megemlítjük, hogy egy adott faj azonosításához legalább 99.7 %-os azonosságot tartunk szükségesnek.
A kimutatott nyálkaspórások közül hat faj gazdaságilag jelentős halakon fordult elő, és jelentős kórtani szerepet kaphat a rohamosan fejlődő dél-ázsiai édesvízi haltenyésztésben.
Programajánló
Hírek
Tisztelt Látogatók!
A hazai agrár-felsőoktatás szükséges megújulásának mérföldköve az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejötte, amely 2021. február 1-től 5 campuson, több mint 13 ezer hallgató számára fogja össze a dunántúli és közép-magyarországi élettudományi és kapcsolódó képzéseket. Az intézményhez csatlakozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 11 kutatóintézete is, így az új intézmény nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat szellemi, szakpolitikai és innovációs központjává válik, amely nagyobb mozgásteret biztosít a képzések, a gazdálkodás és szervezet modernizálásához, fejlesztéséhez. Az összeolvadással magasabb fokozatra kapcsolunk, a kutatói és egyetemi szféra szorosabban fonódik majd össze, aminek következtében még több érdekes, izgalmas kutatás-fejlesztés születhet majd az agrárium területén.
Kérjük, kövesse tevékenységünket a jövőben is a www.uni-mate.hu honlapon!
A szokásostól eltérően az idei évben ősszel, október 03-04 között került megrendezésre az Ultrabalaton csapatversenye. NAIK-os csapat az idei évben állt először rajthoz a 14. alkalommal kiírt versenyen.
