KÜLÖNBÖZŐ TOKFÉLÉK TAKARMÁNYOZÁSÁNAK ÉS NÖVEKEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA

Káldy Jenő

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár

Kivonat

Az utóbbi években a tokfélék állománya lényegesen lecsökkent. Ennek a csökkenésnek okai elsősorban a folyók szennyezettsége, az ívóhelyek eltűnése, a túlhalászat, valamint a vándorlást akadályozó építmények. Ám, a tokfélék értékes húsa, valamint értékes ikrájuk ráirányították a tenyésztők figyelmét a tokfélék mesterséges tartási és tenyésztési módszereinek kidolgozására. Magyarországon, földrajzi helyzetéből adódóan, kiválóak a lehetőségek a toktenyésztésre.

A két vizsgált faj a vágótok (Acipenser gueldenstaedti) és a szibériai tok (Acipenser baeri) volt. A halakat különböző méretű medencékben, temperált, 18-22 oC-os vízben és recirkulációs rendszerben tartottuk. A telepen szakaszosan etettük a halakat 2-3 óránként, kezdetben tubifexszel, majd az 56. naptól speciális toktáppal testtömegüknek megfelelő mennyiségben, melynek fehérjetartalma 58% volt.

A vizsgálat 105 napig tartott, és a stressz hatásainak minimalizálása érdekében hetente mértük meg a halakat. Vizsgáltuk a halak testhossz és testsúly gyarapodását, mindkét faj egyedeinél. A vizsgálat során a nemeket nem különítettük el.

A vizsgálatokat 150-150 darab hallal végeztük. A testsúlyt digitális mérleggel mértük. A kísérlet alapadataiból és a tápok kémiai összetételéből meghatároztuk a fajlagos napi növekedést (SGR), illetve a takarmány együtthatót (FGR). Az eredmények statisztikai összehasonlításához t-próbát használtuk.

A vizsgálat végére kiderült, hogy a szibériai tok kezdeti növekedése gyorsabb, mint a vágótoknak, így áruhal termelésre a szibériai tok az alkalmasabb.

Az adatok összehasonlítása után megállapítható, hogy a szibériai tok takarmányhasznosítása jobb, mint a vágótoknak, bár mi nem használtuk ki a halak maximális növekedését.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.