Biotikus homogenizáció és fajdiverzitás változás a Tisza magyarországi felső szakaszának halközösségében a cianid-szennnyezés után
Györe Károly, Lengyel Péter, Józsa Vilmos
Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas
Kivonat
Vizsgáltuk 1993-1996 és 2000-2007 között a Tisza magyarországi felső szakaszán öt mintaterületen (Tiszabecs, Tivadar, Vásárosnamény, Tiszaadony, Tuzsér) a halközösség struktúráját. Mindkét időszakban a mintavételek azonos módszerrel, elektromos halászattal történtek, 1993-1996-ban 7, a cianid-szennyezés után 11 mintavételi sorozat alkalmával.
A fajnevek írásánál Kottelat & Freyhof (2007) nevezéktanát fogadtuk el. A habitat használat tekintetében Zauner & Eberstaller (1999) klasszifikációs sémáját alkalmaztuk kisebb módosításokkal. A diverzitásmutatók közül a fajszámot (S), a fajszám és egyedszám arányát (S/√N), az a-diverzitást, valamint a ritkított mintanagysághoz rendelt várt fajszámot ES(m) használtuk. A diverzitás skálafüggő jellemzésére a Rényi-féle általánosított entropiát alkalmaztuk (Rényi 1961).
Az évek közötti fluktuáció kiküszöbölése érdekében mindkét időszakban a mintavételek közösített abundancia értékeit vettük figyelembe. A cianid szennyezés előtt 45, 2000-2007 között pedig 42 halfaj populációját igazoltuk. A két időszak közös fajainak száma 35. A halközösségek különbözősége a Rogers-Tanimoto index alapján elég jelentős, RT = 0,493. A Szamos torkolata feletti Tisza szakasz halközössége a szennyezés előtti időszakban jóval fajgazdagabb volt, mint a mellékfolyó torkolata alatt. A legfelső két mintaterületen 44, a Szamos torkolata alatt pedig csak 24 faj fordult elő. 1993-96 között a két szakasz közös fajainak száma mindössze 23 volt, a bináris távolság (binary distance) kifejezett, a Rogers-Tanimoto index 0,595. A két szakasz halközösségének korrigált Shannon diverzitás indexe egymáshoz nagyon közelálló volt. A Szamos torkolat feletti és alatti mintaterületek halközösségében 2000-2007 között 33 közös fajt mutattunk ki, ami sokkal több, mint a szennyezés előtti időszakban. A szennyezés után a két szakasz fajszámát közel azonosnak találtuk (37 ill. 38), miközben a Shannon diverzitás index értéke különbséget mutatott. A két szakasz fajszámának kiegyenlítődése a szennyezés következménye. A biotikus homogenizációt három egymással szoros kapcsolatban lévő jelenséggel magyarázhatjuk.
1) A szennyezés által érintett mintaterületek (Vásárosnamény, Tiszaadony, Tuzsér) jellemző fajainak populáció nagysága (Barbus barbus, Chondrostoma nasus, Squalius cephalus) számottevően csökkent az 1993-96 közötti időszakban tapasztalthoz képest.
2) Az eredetileg a szennyezés által nem érintett szakaszon (a felmért tiszabecsi és tivadari mintaterületen és a folyó jelen tanulmányban nem elemzett ukrán szakaszán) élő halfajok (Gobio carpathicus, Romanogobio uranoscopus, Romanogobio kessleri, Barbus carpathicus, Alburnoides bipunctatus, Leuciscus leuciscus, Rutilus virgo, Vimba vimba, Sabanejewia balcanica, Zingel streber) habitat eltolódással magyarázhatóan elfoglalták a szennyezés okaként megüresedett élőhelyet.
3) A Közép-Tiszáról és a mellékfolyókból bevándorló fajok (Romanogobio vladykovi, Abramis brama, Leuciscus idus, Lota lota), valamint az ártéri holtágakból bejutó fajok (Rhodeus amarus, Rutilus rutilus, Esox lucius, Lepomis gibbosus) relatív abundanciája ugyancsak megnőtt a szennyezés után mindkét szakaszon.
A relatív abundancia változások mellett szembetűnő, hogy 2000-2007 közötti mintázások során csak a szennyezéssel nem érintett szakaszon csökkent jelentősen a mintánkénti egyedszám, ami egyértelműen a halaknak az alsóbb szakasz megüresedett élőhelye felé történő vándorlásával magyarázható.
Egy-egy súlyosabb diszturbációs esemény után rendszerint spontán megindul a természetes regenerációs folyamat. Ez sok esetben kellő idő elteltével az eredetihez hasonló fajösszetételű közösség kialakulását eredményezheti. A természetes visszatelepülés folyamatakor az életközösség nagy rezilienciájára lehet hagyatkozni.
Programajánló
Hírek
Tisztelt Látogatók!
A hazai agrár-felsőoktatás szükséges megújulásának mérföldköve az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejötte, amely 2021. február 1-től 5 campuson, több mint 13 ezer hallgató számára fogja össze a dunántúli és közép-magyarországi élettudományi és kapcsolódó képzéseket. Az intézményhez csatlakozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 11 kutatóintézete is, így az új intézmény nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat szellemi, szakpolitikai és innovációs központjává válik, amely nagyobb mozgásteret biztosít a képzések, a gazdálkodás és szervezet modernizálásához, fejlesztéséhez. Az összeolvadással magasabb fokozatra kapcsolunk, a kutatói és egyetemi szféra szorosabban fonódik majd össze, aminek következtében még több érdekes, izgalmas kutatás-fejlesztés születhet majd az agrárium területén.
Kérjük, kövesse tevékenységünket a jövőben is a www.uni-mate.hu honlapon!
A szokásostól eltérően az idei évben ősszel, október 03-04 között került megrendezésre az Ultrabalaton csapatversenye. NAIK-os csapat az idei évben állt először rajthoz a 14. alkalommal kiírt versenyen.
