A tokállományok megőrzésének jelenlegi helyzete és lehetőségei Romániában, különös tekintettel a kecsegére
Radu Suciu
Sturgeon Research Group, Danube Delta National Institute,
Kivonat
Jelenleg a Duna alsó szakaszán három olyan őshonos tokfaj (sőregtok - Acipenser stellatus, vágótok - A. gueldenstaedti és viza - Huso huso) található meg, amelyek még természetes szaporulattal is rendelkeznek. Állományaik helyzete az elmúlt évek (1990-1999) túlzott halászati tevékenysége miatt igen kritikussá vált, de 2006 májusától 10 évre betiltották kereskedelmi célú halászatukat Romániában. A tokok kifejlett egyedei korlátozott számban befoghatók mesterséges szaporítsuk érdekében, de csak különleges engedéllyel rendelkezők tehetik ezt meg. 2007.-ben öt haltenyésztő telep jutott a tokok mesterséges szaporításához szükséges engedélyhez.
A befogott példányokat egyedi jelöléssel látják el (PIT-módszerrel) és szövetmintát vesznek tőlük DNS vizsgálat céljából. A szaporítást az anyahalak túlnyomó része (90 %-a) túléli és visszakerül a folyóba. A programról készült beszámoló felkerült a „Fishery Inspectorate of the Romanian Agency for Fishery and Aquaculture” adatbázisába.
A 2005-ös kísérleteket követően, 2006-tól a román kormány évente 1 millió Euróval támogatja a tokszaporítási programot. A tenyésztők munkájukkal hozzájárulnak a populációk genetikai sokszínűségének megőrzéséhez, azonban kötelesek betartani a 2006. májusában megalkotott szabályokat. Ennek megfelelően csupán a szaporításhoz szükséges legkevesebb ikrás egyedet foghatják be (ú. m.: A. stellatus: 14 db; A. gueldenstaedti: 9 db és H. huso: 7 db). A program során az összesen nyert ikrát az összes tejes hal spermájával termékenyítették. Az ivadékokat
2005-ben létrehoztak egy olyan adatbázis-rendszert, melynek segítségével mind a kihelyezett ivadékok, mind a visszatelepített anyahalak vándorlása nyomonkövethető. 2007 őszén, a Duna alsó-szakaszán, a kihelyezés helyszínétől 250 km-rel lejjebb már találtak jelölt egyedeket. 2008-ban első alkalommal megkísérlik őket fellelni a Fekete-tengerben is.
A történeti feljegyzések alapján a kecsegefogások igen változatos képet mutatnak a Duna román szakaszán: 1921-ben 95 tonna, 1952-ben 70 t, 1974-ben 8 t és 1980-ban 5 t. A 80-as évek derekán betiltották kereskedelmi célú halászatát és a kecsege közel 20 évig (1985-2004) erősen veszélyeztetett és halászati tilalom alá eső faj volt. Azonban az ivóhelyről begyűjtött, a tengerbe vándorló tokfélék monitoringjának során már 2000-ben kimutatták a Duna román szakaszán, hogy a kecsegepopuláció regenerálódása gyors ütemű. A szaporodási indexe 2005-ben elérte a csúcsot (13,18 CPUE), amely a legmagasabbnak számít a tokfélék között. Ennek következtében 2005-ben engedélyezték a kecsege kereskedelmi célú halászatának folytatását, de valamivel később a többi tokfélére vonatkozó szabályok hatálya alá vonták; azaz a tenyész-állomány befogási egyedszáma és annak mesterséges szaporítása engedélyköteles, illetve mind az anya-, mind az ivadék-állomány visszatelepítendő a vízfolyásokba.
A rendeleteknek megfelelően Romániában mind a 60 db 2007-ben befogott kecsege visszakerült a folyóba a mesterséges szaporítás után. A szaporítás során előállított utódokat kizárólag akvakultúrás célokra használták, mert a kecsege nem tartozott a tokok fenntartásáért létrehozott program fajai közé. Létrehoztak egy programot a Duna alsó-szakaszán élő kecsegék metapopulációinak genetikai elemzésére, amelyhez három szomszédos ország is csatlakozott. Ennek folyamán négy microsatellit-locust találtak, amely alapján négy szubpopuláció jelenléte valószínűsíthető. Ennek megerősítéséhez a kecsege szaporodó és táplálkozó helyeinek további alapos tanulmányozására, valamint további vizsgálatokra van szükség.
Programajánló
Hírek
Tisztelt Látogatók!
A hazai agrár-felsőoktatás szükséges megújulásának mérföldköve az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejötte, amely 2021. február 1-től 5 campuson, több mint 13 ezer hallgató számára fogja össze a dunántúli és közép-magyarországi élettudományi és kapcsolódó képzéseket. Az intézményhez csatlakozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 11 kutatóintézete is, így az új intézmény nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat szellemi, szakpolitikai és innovációs központjává válik, amely nagyobb mozgásteret biztosít a képzések, a gazdálkodás és szervezet modernizálásához, fejlesztéséhez. Az összeolvadással magasabb fokozatra kapcsolunk, a kutatói és egyetemi szféra szorosabban fonódik majd össze, aminek következtében még több érdekes, izgalmas kutatás-fejlesztés születhet majd az agrárium területén.
Kérjük, kövesse tevékenységünket a jövőben is a www.uni-mate.hu honlapon!
A szokásostól eltérően az idei évben ősszel, október 03-04 között került megrendezésre az Ultrabalaton csapatversenye. NAIK-os csapat az idei évben állt először rajthoz a 14. alkalommal kiírt versenyen.
