NÍLUSI TILÁPIA (OREOCHROMIS NILOTICUS) TAKARMÁNYOZÁSA NÖVÉNYI EREDETŰ FEHÉRJÉRE ALAPOZOTT TAKARMÁNYKEVERÉKEKKEL

Dankó Kata¹, Mézes Miklós², Urbányi Béla¹ és Radics Ferenc³

¹Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
²Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Takarmányozástani Tanszék, Gödöllő
³Szarvas-Fish Kft., Szarvas

Kivonat

A különböző tilápia fajok az utóbbi ötven évben különleges jelentőséget kaptak a világ édesvízi akvakultúrájában. Földünk élelmiszer-ellátásában fontos szerepük van, mert a fejlődő országok jelentős részében elsősorban ezek a halak jelentik az állati fehérjeforrást. Halfogyasztási szokásainkat tekintve Magyarország pontycentrikusnak mondható, de az utóbbi időben változások tapasztalhatóak. A pontyfélék iránti kereslet csökkent, emellett az akvakultúrában nevelt új halfajok iránti igény növekedett.

Egyre növekszik az igény azon halfajok iránt, melyek takarmányát növényi fehérje felhasználásával állítják elő. Az ipari takarmány-összetevők a 2003. évtől folyamatosan változtak, mivel az Európai Uniós rendeletek nagyon megszigorították az állati eredetű fehérje takarmányozási célra történő felhasználását. Kizárólag az előírt mennyiségű halliszt alkalmazható, ezért új típusú receptúrák kidolgozására van szükség, melyekben meghatározó szerepet kapnak a növényi eredetű fehérjék.

Célul tűztük ki az állati eredetű fehérje csökkentését illetve teljes kiváltását a tilápia ivadékok takarmányában és az egyes etetett keveréktakarmányok hatásának vizsgálatát a tilápiák növekedési adatai és testösszetétele alapján.

A kísérleti feltételeket a Szarvas-Fish Kft. biztosította, ahol a vizsgálatokat nílusi tilápia (Oreochromis niloticus L.) thaiföldi eredetű „Chitralada” törzséből származó anyák ivadékaival végeztük.

A vizsgálat során 3 takarmánykeveréket állítottunk össze a szarvasi Haltáp Kft. közreműködésével.

• K: kontroll, melyet jelenleg tilápia ivadékok nevelésénél alkalmaznak
• SZ: a hallisztet teljes egészében szójával váltottuk ki
• O: a szója mellet halolajat is adtunk a takarmánykeverékhez

4 hetes, 3 kezeléses, 2 ismétléses kísérletet végeztünk 1m3-es medencékben. Csoportonként 50-50 egyeddel, a napi takarmánymennyiségeket (3 tt%) négy részletben kijuttatva (8⁰⁰, 12⁰⁰, 16⁰⁰, 20⁰⁰). Az ivadékok kezdő tömege 9,906±2,42 g volt.

A halak a 28 napos periódus során átlagosan háromszoros testtömeg növekedést értek el. A 3 kezeléses, 2 ismétléses rövid időtartamú teszt során a tartási körülmények optimális beállítása révén a takarmány fehérjetartalmának a halak növekedésére, megmaradására és takarmányhasznosítására gyakorolt hatását vizsgáltuk. A kísérlet során kondícióromlást, tartási és takarmányozási hiányosságokat, elhullást vagy betegséget nem tapasztaltunk. A halak takarmányozása során arra törekedtünk, hogy a takarmánykeverék minőségétől függetlenül ad libitum etetést valósítsunk meg valamennyi ismétlés esetében. A tényleges takarmányozási ráta SFR% = 3,22 és SFR = 3,29 értékek között változott. Az egyedi növekedés értékei 3,938%±0,008 (K), 3,729%±0,013 (Sz) és 3,943%±0,011 (O), illetve a takarmány együttható értékei 0,82±0,009 (K), 0,88±0,008 (Sz) és 0,83±0,002 (O) voltak. A kapott értékek között nem mutatható ki szignifikáns különbség.

A halhús kémiai analízisének eredményei alapján azonban megállapítható, hogy a szójás és az olajos takarmánykeverékkel etetett állomány húsa szignifikánsan több nyersfehérjét (753,48 g/kg sz.a. – K, 777,04 g/kg sz.a. – Sz, 783,60 g/kg sz.a. – O) és kevesebb nyerszsírt (149,66 g/kg sz.a. – K, 126,28 g/kg sz.a. – Sz, 113,82 g/kg sz.a. – O), illetve nyershamut (103,02 g/kg sz.a. – K, 91,96 g/kg sz.a. – Sz, 96,48 g/kg sz.a. – O) tartalmazott. Megállapítható, hogy a növényi eredetű fehérje etetésével az emberi fogyasztás szempontjából jobb minőségű halhús érhető el nílusi tilápia esetében.