Intenzív süllő (Sander lucioperca L.) és kősüllő (Stizostedion volgense G.) nevelési kísérletek a Kaposvári Egyetemen

Szabó Gergely, Molnár Tamás, Stettner Gabriella és Hancz Csaba

Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Sertés- és Kisállattenyésztési Tanszék, Kaposvár

Kivonat

Közel 10 éve folynak takarmányozási kísérletek a Kaposvári Egyetem Hallaboratóriumában hazai ragadozó halfajokkal. A süllő intenzív nevelésének aktualitása, és a fajban rejlő gazdasági lehetőségek miatt leginkább ezen a fajon végeztünk takarmánykeverékek etethetőségével kapcsolatos vizsgálatokat.

A süllő a hazai halfauna gazdasági szempontból legértékesebb faja, a ponty mellett azonban csak kis mennyiségben állítják elő a tógazdaságokban, elsősorban a félintenzív, polikultúrás termelési technológia sajátosságai és az ivadéknevelés nehézségei miatt. A kősüllő, mint a süllő közeli rokon faja, ragadozó életmódjából adódó ökológiai szabályozó szerepe és a süllővel létrehozott hibridjének eddig még kevéssé ismert, esetleges előnyös tulajdonságai okán került a vizsgálatok előterébe. A süllőnél jóval szívósabb, kevésbé stresszérzékeny és a takarmány-keverékekre is könnyebben átszoktatható.

Az intenzív takarmánykeverékek etetésére alapozott süllőnevelés lehetővé tehetné elsősorban a nagy mennyiségű tenyésztési-alapanyag, vagy akár a piaci méretű fogassüllő előállítását is. Azonban a sügérfélék (Percidae) igényeinek megfelelő takarmánykeverékek előállítása még megoldandó feladat. A legtöbb vizsgálatban eddig pisztrángtápot alkalmaztak, melynek magas (20-30 %) zsírtartalma nem megfelelő a sügérféléknek, melyeknél az optimális szint 10-12 % körüli.

Kísérleteinkben főként a süllő és kősüllő számára ideális összetételű takarmánykeverékeket és az etetendő adag optimális mértékét vizsgáltuk. Célunk volt a drága, és hazánkban gyakran nehezen beszerezhető halolaj helyettesítése a takarmánykeverékekben olcsóbb, de jó minőségű és könnyen beszerezhető növényi olajokkal.

Len-, szója-, repce-, napraforgó-, vagy halolajat tartalmazó takarmányokkal etetett süllőknél, illetve len-, vagy halolajjal táplált kősüllőknél vizsgáltuk a növekedési, takarmányértékesítési paramétereket, valamint a test- és zsírsavösszetételt. Mindkét faj esetében vizsgáltuk az állománysűrűség és a takarmányzsír eltérő mennyiségének hatását a megmaradásra, növekedésre és takarmányértékesítésre. Megfigyeltük, hogy a növényi olajokat tartalmazó takarmányokat a vizsgált sügérfélék elfogyasztották, és a főbb termelési paraméterek általában nem maradtak el lényegesen a halolajat tartalmazó takarmányt fogyasztó csoportokéitól.