Intenzív környezetben nevelt szürke harcsa (Silurus glanis) indukált szaporításának tapasztalatai

Borsos Ádám1, Radics Ferenc1 és Szabó Tamás2

1Szarvas-Fish Kft., Szarvas
2Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő

Kivonat

Kísérleteinkben intenzív környezetben nevelt szürke harcsa ikrások szaporítási lehetőségét vizsgáltuk. Az ikrásokban az ovulációt hipofízis kezeléssel indukáltuk. Az indukciót követően a kezelésre reagáló ikrások arányát és a lefejhető ikra relatív mennyiségét (PGSI) határoztuk meg. A kontroll csoportot tógazdasági körülmények között tartott szürke harcsa ikrásokból alakítottuk ki.

A kísérletet két ismétlésben végeztük el (2004 és 2005 júniusa).

Az intenzíven tartott harcsaanyák (3-4 nyaras korosztály) a Szarvas-Fish Kft. tukai halnevelő telepéről érkeztek, ahol betonmedencében nevelkedtek.

A tógazdasági körülmények között tartott anyahalakat (hatnyaras, vagy annál idősebb korosztály) a rákóczifalvai Sil-Tok Kft. biztosította. Tartásuk egész éven át telelőkben történt, bő vízátfolyás mellett. A tenyészharcsák évente szükséges táplálékhal-mennyisége a harcsaállomány mennyiségének 3-5-szöröse volt.

Az eltérő környezetből származó halak mindkét kísérletben jól reagáltak a kezelésre. A csoportokra jellemző beérési százalék tekintetében nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget. Az intenzív környezetben nevelt halakra jellemző PGSI (átlag±szórás %) mindkét kísérleti évben szignifikánsan magasabb volt, mint a tavi harcsáké (2004: 18,03±2,47 vs. 6,58±2,06; 2005: 19,63±2,33 vs. 10,67±1,31). Az értékek nem csak a tavi harcsák eredményeihez képest kiemelkedők, hanem a fajra jellemző (ívást megelőző) gonado-szomatikus indexhez (GSI) viszonyítva is. Az ismert GSI értékeket (10-12 %) természetesvízi vagy tógazdasági halak esetében határozták meg. Elképzelhető, hogy a természetes élőhely vagy mesterséges tavi környezet nem minden esetben biztosítja azokat a feltételeket, amelyek a halfajban rejlő biológiai potenciál kibontakozását lehetővé tennék. Az intenzív tartás során egyenletesen magas tartási hőmérséklet, valamint a mesterséges, étvágy szerinti takarmányozás feltételezhetően nagyobb ikraprodukciót eredményez.

Kísérleteink eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy a harcsa ikrások intenzív környezetben történő nevelésével és felkészítésével jelentősen növelhető az indukált harcsaszaporítás hatékonysága. Az egyenletesen magas tartási hőmérséklet, valamint a rendszeres és kielégítő takarmányozás magas és kiegyenlített ikraprodukciót eredményez.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.