A parazita fauna vizsgálata kiváló eszköz a ponty eredeti biotópjának meghatározására

Molnár Kálmán

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete, Budapest

Kivonat

Az anadrom tengeri halak, elsősorban salmonidák parazitákkal való fertőzöttségét sikerrel használják a már több éve tengerben tartózkodó halak kikelési helyének meghatározására. Hasonló módon a halon talált parazitafajok száma jól reprezentálja egy-egy halfaj új biotópon való megtelepedésének tényét és idejét. Jól ismert, hogy néhány véletlenszerűen betelepült halfaj (törpeharcsa, naphal, ezüstkárász) az eredeti parazitafaunájának csak egy kis részét, elsősorban a közvetlen fejlődésű fajokat hozta magával új környezetébe. Ha a távol-keleti ponty alfaj és az európai ponty alfaj élősködő garnitúráját összehasonlítjuk, hasonló tendenciát észlelhetünk. Specialisták, akik a ponty eredeti őshazáját vizsgálják, eltérő nézeteket vallanak. Egy részük szerint a ponty ősi európai halfaj, mások annak távol-keleti eredetét vallják. Balon (1995) egy köztes nézetet vallva úgy véli, hogy a ponty a közép-ázsiai Turáni régióból terjedt keletre, illetve nyugatra. A ponty parazitafaunájának elemzése révén arra a következtetésre jutottam, hogy a ponty egy távol-keleti eredetű halfaj, amely csak a történelmi időkben, feltehetően humán közvetítéssel jutott el Európába, és vált az egyik legközönségesebb és legelterjedtebb halfajjá. A téma megértéséhez tudni kell, hogy a paraziták között találhatók (a) szigorúan specifikus fajok, melyek csak egyetlen halfajon képesek élősködni; (b) kevésbé specifikus fajok, melyek a gazdán kívül néhány közeli rokonságban lévő halfajon is élősködhetnek; (c) széles gazdakörű fajok, melyek nagyszámú, vagy valamennyi halfajt fertőzni tudnak. Az eredeti biotóp meghatározására a szigorúan gazdafajlagos paraziták alkalmasak. Az európai ponty alfaj (Cyprinus carpio carpio) parazitafaunájának vizsgálata során feltűnő volt, hogy abban jóval kevesebb a specifikus fajok száma, mint a távol-keleti (C. c. erythropterus) fajon. A kopoltyúférgek közül a múlt század elején csak a kárászokon élő Dactylogyrus anchoratus és D. vastator fordult elő, s a ma leggyakoribb, könnyen kimutatható D. extensus csak az amuri tőponty Európába szállítása nyomán, a második világháború után jelent meg ezen a kontinensen. Az azóta eltelt időben a távol-keleti alfaj 10 kopoltyúférge közül további 4 jutott el Magyarországra, feltehetően a koi pontyok közvetítésével. Ugyancsak a telepítésekre vezethető vissza egy másik kopoltyúféreg faj, a Diplozoon nipponicum elszaporodása. Ez a hatvanas években még tavainkból ismeretlen féreg gyakorlatilag minden nagyobb méretű pontyon megtalálható. Hasonló módon alkalmasak a vizsgálatra az ugyancsak specifikus nyálkaspórás fajok. A távol-keleti alfajt 7 pontyspecifikus Thelohanellus faj fertőzi, közülük 2 került be a hetvenes években Magyarországra, és ma a T. nikolskii, valamint a T. hovorkai az ivadék leggyakoribb fertőzöttségének okozója. Jól ismert a Khawia sinensis nevű galandféreg megjelenése ugyanezen időben, és ezt a legutóbbi években egy másik ponty-cestoda az Atractolytocestus huronensis követte. Jól ismert a 20 cm-es méretet is elérő Philometroides cyprini behurcolásának története Lettországba, és ez a parazita elszórtan Magyarországon is előfordul. A Távol-Keleten még számos, jelentős patogenitású élősködő található pontyokon, s nem lehetetlen, hogy egyikük-másikuk megtalálja több ezer éve elvesztett gazdáját.

A fentiek alapján állítható, hogy a ponty a történelmi időkben, feltehetően, mint színes ponty, becses uralkodóknak szánt ajándékként került át a Közel-Keletre, s onnan Európába, majd elvadulva alakult ki jelenlegi alfaja. A hosszú út alatt parazitáinak zömét elvesztette, s csak néhány parazitáját hozta magával. Fertőzöttségét a legutóbbi időig csak a közönséges, széles gazdakörű paraziták, s néhány a széles kárásztól kölcsönzött faj alakították.