A molekuláris biológiai módszerek felhasználása az élősködők gazdakörének kijelölésére; Molekuláris biológiai és szövettani vizsgálatok halélősködő Myxobolus fajokon

Cech Gábor, Molnár Kálmán és Székely Csaba

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete, Budapest

Kivonat

A halak parazitákkal való fertőzöttségével kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés, hogy az illető parazitózis vajon képes-e átterjedni más fajokra vagy korcsoportokra. A darakór és a pontytetvesség például valamennyi haszon- és természetes vízi halainkat érintheti, míg a kopoltyúférgek fajai csak egy adott halfajon szaporodnak. A paraziták gazdakörének kijelölése a legutóbbi ideig csak tapasztalati alapon vagy bonyolult kísérletekkel volt lehetséges. A molekuláris biológiai módszerek a fenti kérdésre csaknem tökéletes választ tudnak adni.

Vizsgálataink során intézetünkben a halak egyik leggyakoribb fertőzöttségét adó nyálkaspórások fajspecificitását tanulmányozva néhány gyakoribb Myxobolus-faj 18S rDNS-ének 1250 bázispárját vizsgáltuk, mely fajok közül a dévérkeszeg szívében élősködő Myxobolus dogieli, illetve a dévér- és karikakeszeg kopoltyúján cisztát képező M. macrocapsularis fajokat illetően nyertünk új adatokat. Ezeket a párhuzamosan végzett szövettani vizsgálatokkal együttesen ismertetjük.

A M. dogieli faj egy Oroszországban és Lengyelországban pontyokon előforduló, esetenként jelentékeny fertőzést okozó élősködő, amely a szív epicardiumában ill. endocardiumában fejlődve számos, viszonylag nagy plasmódiumot hoz létre. A fertőzöttség a legintenzívebben a bulbus arteriosusban jelentkezett, de a szívkamrában is kimutatható volt. Súlyosabb esetekben a spórákkal telt ciszták a szív felületén féregszerű kinövéseket formáltak. Az élősködőt a balatoni dévérekben a nyári hónapokban gyakran megtaláltuk. Pontyokban és a dévérekkel együtt begyűjtött egyéb balatoni halfajokban ezt a fertőzöttséget nem észleltük. A spórák 18S rDNS génjének szekvenciái jól elkülönültek az eddig ismert fajoktól. Legközelebbi rokonságot a M. ellipsoides fajjal mutatták 94,7 %-ban. Mivel pontyról nem rendelkezünk mintákkal, ezért a morfológiai azonosság ellenére a talált fajt a tipikus gazdáról leírt fajjal biztosan azonosítani nem tudjuk.

Ugyanakkor a M. macrocapsularis faj esetében már biztosabb adatokkal rendelkezünk. Ezt a fajt több alkalommal mutattuk ki dévér kopoltyújáról, ahol a kopoltyúerek artériáiban, jellegzetesen a lemezek végén szabad szemmel is jól észlelhető plasmódiumokat formált. Az elmúlt évben hasonló tüneteket karikakeszegen is észleltünk, és a cisztából kiszabadított hasonló alakú spórákat molekuláris módszerekkel vizsgáltuk. A karikakeszegből nyert spórák 18S rDNS szekvenciái 99,9 %-os azonosságot mutattak a dévérből nyert szekvenciákkal, s eszerint a M. macrocapsularis esetében kimondható, hogy ez a faj a két keszegfélének közös élősködője. A fenti példák alapján azt tervezzük, hogy a pontyfélék azonos szerveiben élősködő, morfológiailag hasonló spórájú Myxobolus fajait DNS vizsgálatnak vetjük alá, hogy a kapott szekvenciák összevetése alapján adatokat nyerjünk az egyes Myxobolus fajok gazdakörét illetően.