Vízkezelés tavakban – tapasztalatok, lehetőségek, korlátok

Kerepeczki Éva, Békefi Emese, Gál Dénes és Pekár Ferenc

Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas

Kivonat

A Halászati és Öntözési Kutatóintézetben 2000-ben épült meg a halastavakból és vízinövényes tavakból álló kísérleti vízkezelő rendszer. A rendszer létesítésének célja egy intenzív medencés halnevelő telep elfolyóvizének a kezelése volt. A tórendszer működésének részletes vizsgálata 2001 és 2003 között a nyári-őszi időszakban zajlott, 2004-ben a téli hónapokban is teszteltük a módszer alkalmazhatóságát. Az előadásban bemutatjuk a vízkezelő rendszer tesztelése során kapott eredményeket, a létesített vizes élőhelyek alkalmazási lehetőségeit a haltenyésztésben, valamint a módszer korlátait, melyek az egész éves működés során jelentkezhetnek.

A vízkezelő tórendszer két halastóból és két vízinövényes tóból állt, melyek lineárisan voltak összekapcsolva. A halastavakat busa-ponty-amur polikultúrában népesítettük, a vízinövényes tavakban gyékény, illetve nádas állomány alakult ki az évek folyamán. A halnevelő telep elfolyóvizéből és a tavak kifolyó műtárgyánál heti (nyár), kétheti (tavasz, ősz) és havi (tél) gyakorisággal vett vízmintákban meghatároztuk a főbb vízminőségi paramétereket és a különböző tápanyagformák koncentrációját. A tavak üledékében havonta vizsgáltuk a szerves anyag, az összes nitrogén és foszfor mennyiségét.

A halastavak és vízinövényes tavak eltávolítási hatékonysága az egyes tápanyagtípusokat tekintve eltérő volt. A halastavak szerepe a foszfor (74%) és az ammónium nitrogén (88%) kivonásában, illetve átalakításában volt elsődleges, míg a vízinövényes tavak főként az összes lebegőanyag tartalmat csökkentették (98%). A tórendszer átlagosan 97%-kal csökkentette a bekerült ammónium nitrogén koncentrációját, a szerves kötésű nitrogén tartalom 67%-kal, az összes nitrogén koncentrációja 82%-kal volt alacsonyabb a kezelés után. A halastavakból és a vízinövényes tavakból álló rendszer 87%-kal csökkentette a bekerült ortofoszfát foszfor koncentrációját, az összes foszfor koncentrációja 80%-kal volt alacsonyabb a kezelés után, a hároméves átlagokat tekintve.

A vízkezelő tórendszer átlagosan 84%-kal csökkentette a bekerült összes és a szerves lebegőanyag koncentrációját egyaránt.

A kísérleti periódus három évét összehasonlítva sem a halastavak, sem a vízinövényes tavak üledékében nem következett be a szerves anyag és a nitrogén felhalmozódása. A foszfor kivonásában a halastavak üledékének döntő szerepe volt, a halastavak üledékében az első két évben emelkedett, 2003-ban csökkent, a vízinövényes tavakban mindvégig azonos szinten maradt az üledék foszfortartalma.

A vizsgált vízkezelő rendszer működését intenzív afrikai harcsát nevelő telep elfolyóvizének kezelése során teszteltük, de az eljárás alkalmas lehet egyéb intenzív haltermelésből származó víz lebegőanyag tartalmának csökkentésére is a megfelelő területigény meghatározásával. Mivel a tavakban lezajló tápanyagátalakító folyamatok függenek a hőmérséklettől és a téli időszakban a rendszer hatékonysága jelentősen csökkent, folyamatos üzemeltetés esetén elő-, illetve utókezelésre is szükség van.