Néhány Magyarországon forgalmazott kokcidiosztatikus készítmény hatása a ponty Goussia carpelli okozta kokcidiózisára

Molnár Kálmán és Ostoros Györgyi

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézet, Budapest

Kivonat

A ponty Goussia carpelli okozta diffúz kokcidiózisa mintegy egy évszázada ismert parazitás fertőzöttség, melyet az általa okozott lesoványodás miatt aszkórnak is neveznek. Bár az élősködő 1921-ben történt leírása óta a ponty diffúz kokcidiózisát a gócos kokcidiózistól elkülönítve tankönyvek rendszeresen említik, a legutóbbi időig viszonylag keveset tudtunk az élősködő fejlődéséről, gazda-fajlagosságáról, kórtanáról és a betegség elleni védekezés lehetőségeiről. A fenti problémák közül két éve ezen a fórumon ismertettük a kórokozó fajlagosságára végzett kísérleteinket, amelyben bizonyítottuk, hogy a G. carpelli szigorúan specifikus élősködő. Jelen munkánk során a korábban kidolgozott fertőzési és tartási technikákat felhasználva teszteltük 9 magyarországi forgalomban lévő kokcidiosztatikum (Amprolium, Narasin, Maduramicin, Salinomycin-Na, Lasalocid-Na, Diclazuril, Robenidin HCl, Monensin-Na és Toltrazuril) hatását. A fenti gyógyszerek kereskedelmi forgalomba lévő készítményeiből tiszta hatóanyagra kalkulálva 200 mg-ot kevertünk pontyivadék-tápba. A kísérletekhez laboratóriumban keltetett és parazitamentesen nevelt halakat használtunk. A 2-5 cm méretű pontyivadékot olyan tubifex vivő-gazdák etetésével fertőztük, melyeket iszapjába néhány héttel korábban pontyból gyűjtött oocisztákat kevertünk. A halak fertőzésével egy időben kezdtük meg a gyógytápok etetését, és az etetést 12 napig végeztük. Két napig tartó éheztetés után a halakat a 14. napon kiirtottuk, és a bélnyálkát valamint a bélfalat

200-szoros mikroszkópos nagyítás mellett áttekintettük oociszták előfordulására. A 10 alkalommal ismételt kísérlet sorozatban négy gyógyszer (Lasalocid, Robenidin, Maduramicin, Diclazuril) bizonyult hatásosnak, amikor is kontrollok megfelelő fokú fertőzöttsége mellett a kezelt halak esetében a bélben egyetlen alkalommal sem találtunk oocisztákat. Az öt másik gyógyszer használatakor a kontrollokéhoz hasonló fokú fertőzöttség alakult ki az etetett pontyokban, bár a kontrollok alacsonyabb fokú fertőzöttsége esetén az ezekkel kezelt halakban is kimutatható volt bizonyos fokú hatás. Vizsgálataink csak egy kalkulált, de tetszőleges gyógyszer-dózisra szorítkoztak, ezért csak a jó eredményeket adó gyógyszerek vonatkozásában tudunk a hatásról nyilatkozni. Az öt kevésbé hatásos gyógyszer esetében a koncentrációk változtatására, illetve gyógytáp formulázásának nagyobb számú variációjára lenne szükség, ahhoz, hogy azok hatását érdemben elbírálhassuk. Mindenesetre vizsgálatunk alapján lehetőség nyílt egy eddig még a gyakorlatban nem alkalmazott kokcidiumok elleni kezelés végrehajtására tógazdaságokban is.