A süllő (Sander lucioperca), kősüllő (S. volgensis) és a fehérköves (S. lucioperca × S. volgensis) összehasonlítása intenzív körülmények között

Müller Tamás, Bódis Márk és Bercsényi Miklós

Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

Kivonat

A világ haltenyésztésében számos fajhibridet tenyésztenek, kihasználva a szülői vonalakhoz viszonyított nagyobb genotípusos és fenotípusos előnyöket (növekedés, stressz rezisztencia, steril népesítő-alapanyag, stb.). Amerikában a sügérfélék hibridizációjából nyert genotípusok (pl. Morone saxatilis × Morone chrysops, Sander vitreum × S. canadensis) éppen emiatt terjedtek el.

A kősüllő a süllő közeli rokona, növekedése azonban elmarad tőle: lassabban nő, a maximálisan elérhető testsúlya 2-3 kg. Irodalmi adatok alapján a környezetével szemben kevésbé igényes, a felmelegedő, oxigénben szegényebb víztípusokban is előfordul. Előzetes megfigyelések szerint egyszerűbben és eredményesebben szoktatható tápra, mint a süllő. Kutatócsoportunknak sikerült a süllőnemzetség két faját mesterségesen szaporítani és természetes viszonyok között nem kereszteződő fajhibridet (fehérköves = S. lucioperca ♀× S. volgensis ♂) létrehozni. Célunk az új hibrid gazdaságilag fontos tulajdonságait feltérképezni a szülői fajokhoz képest. 

Növekedési, takarmányértékesítési, valamint etológiai vizsgálatok tápot fogyasztó állományoknál:

1,8 g-os kezdő átlagtömegű, tápraszoktatott süllő és fehérköves ivadékok növekedési vizsgálatát végeztük el intenzív viszonyok között. A kísérletek 9 akváriumban folytak. Három akváriumba csak süllőt, háromba csak fehérkövest, háromba pedig keverten (süllő, fehérköves) telepítettünk, 50 hal/akvárium telepítési sűrűségben (0,44 g/l). A kísérlet 5 hétig tartott. A süllők növekedése mindkét csoportban (tiszta és kevert) már az első héttől kezdve nagyobb volt, mint a hibrideké (p>0,05). A kísérlet végére a következő sorrendeket lehetett felállítani: 

• elért átlag testtömeg: fehérköves (4,84 g), fehérköves a kevert csoportban (5,17 g), süllő (6,54 g), süllők a kevert csoportban (6,83 g); 
• specifikus növekedési ráta: fehérköves (2,89 %), fehérköves a kevert csoportban (3,1 %), süllő (3,74 %), süllők a kevert csoportban (3,9 %). 

Mindkét paramétert tekintve a fehérkövesek statisztikailag igazolható mértékben (p>0,05) elmaradtak a süllő csoportoktól, míg azonos genotípust tekintve a kevert csoportok statisztikai hibahatáron belül haladták meg a tiszta csoportok értékeit. A takarmányértékesítés eredményei alapján a sorrend: fehérköves (1,28 g/g), kevert csoport (1,03 g/g), süllő (0,97 g/g). 

Előnevelt méretben a süllők kevésbé mutattak agresszív viselkedést és kisebb mértékben voltak érzékenyek a napi zavarásra, mint a fehérkövesek. A kevert csoportok köztes reakciókat mutattak, a süllők „nyugodtsága” átragadt a hibridekre is. 

Oxigéntolerancia kísérlet: 

Süllő-fehérköves (ŵ=9,09 g), valamint fehérköves-kősüllő ivadékok (ŵ=4,21 g) oxigéntolerancia tesztjét végeztük el 20,5 °C-on 3 ismétlésben azonos telepítési sűrűségben. A fehérkövesnél statisztikailag igazolható mértékben (p>0,05) nagyobb oxigéntűrő képességet (átlagos min. oxigén szint /MOSZ/ 0,85 mg/l) lehetett kimutatni, mint a kősüllőnél (MOSZ=1,1 mg/l). A süllők nem tértek el a hibridek oxigéntűrésétől (MOSZ=0,86 mg/l), azonban ezt az alacsony értéket statisztikilag igazolhatóan hosszabb ideig (p>0,05) voltak képesek elviselni. 

Visszakeresztezési kísérlet:

Háromnyaras fehérköves anyahal állománynak (10 egyed) vizsgáltuk a szaporodásbiológiáját. 4 ikrás és 5 hím indirekt úton (petefészek és here szövettani, valamint fejt sperma vizsgálat) termékenynek volt mondható, míg egy fehérköves hím kősüllő anyával életképes utódokat hozott létre.

Eddigi eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a süllő növekedési és takarmányértékesítési paraméterekben felülmúlta a hibridet, etológiájában is alkalmasabb az intenzív rendszerekben történő nevelésre. A hibrid előnye, hogy eredményesebben szoktatható tápra, mint a süllő. Eredményeink nem igazolták ebben a mérettartományban, hogy a kősüllő a süllőnél jobban viselné el az oxigénhiányt. A fehérköves oxigén toleranciája a süllőéhez állt közelebb. A fehérköves legalább az egyik szülőfajjal életképes utódot képes létrehozni. Vizsgálatainkat a fehérköves tulajdonságainak feltérképezése céljából tovább folytatjuk.

A kísérletek részben az OTKA T 048289 sz. projekt pénzügyi támogatásával folytak.