A BALATON ALGOLÓGIAI VIZSGÁLATA

Báskay Imre, Dobó Zoltán és Repkényi Zoltán

Fővárosi és Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Vízélettani Laboratórium, Százhalombatta

Kivonat

A Vízélettani Laboratórium a '80-as évek óta – néhány év kivételével – a vegetációs időszakban, 2-4 hetes gyakorisággal vizsgálja a Balaton vízminőségét, különös tekintettel az algaflóra összetételére. 2004-ben a tavi minták mellett 5 mintavételi pontot jelöltünk ki a Balatonba folyó vízfolyásokon is. Így a Balatonba érkező víz minőségéről is kapunk információt, hiszen az esetleges szennyezések – pl. növényvédő szer – Balatonba kerülése is e vízfolyásokon keresztül meghatározó lehet.

A rögzített algamintákat a laboratóriumban fordított rendszerű mikroszkóppal vizsgáltuk 600x nagyítással, 2 ml-es Opton-kamrákban. Húsz látómezőben számoltuk meg az összes algaegyedet, amely alapján kiszámítható az egy literre vonatkozó összalgaszám, mint a legfontosabb biológiai mutatók egyike. A hazai hidrobiológiai gyakorlatnak megfelelően individuumokat számláltunk, azaz a többsejtű telepeket egy egyednek vettük. Magasabb taxonómiai szintig (rend) végeztük a határozást, nem törekedtünk a fajszintű meghatározásra, de a nagy egyedszámban jelenlévő genusokat feltüntettük. E mellett a halélettanilag legfontosabb kémiai paramétereket a helyszínen is megmértük (vízhőmérséklet, vezetőképesség, pH érték, oldott oxigén).

A tavi minták alapján a Balaton vize tiszta, az átlátszóság megfelelő. Ugyanakkor az algaszámok valamivel magasabbak lettek a múlt évihez képest, és szeptemberben az utóbbi években nem látott mértékű, jelentős kékalga (cianobaktérium) szaporodás mutatkozott az egész tóban.

A mért kémiai paraméterek nem voltak kifogásolhatóak, mégis június első napján rég nem tapasztalt méretű halpusztulást láttunk.

A Balatonba befolyó, általunk vizsgált vízfolyásokban általában alacsony, illetve nagyon alacsony volt az algaszám. Egyes esetekben azonban igen magas algaszámokat is lehetett mérni, mint például a Nyugati Övcsatornánál novemberben. Érdekes módon ez a kiugró érték tavaly ősszel is jelentkezett.

2005. június 1-jén mind az északi, mind a déli parton számos haldögöt láttunk, amelyek legalább egyhetesek voltak. Leginkább angolnát, de gardát, dévért és busát is. A legtöbb haltetem Siófokon és Balatonudvarinál volt, ezért ezekről a helyekről szermaradék vizsgálatra is vettünk vízmintát, amit a Fejér Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat Analitikai Laboratóriumába vittünk, ahol 32 hatóanyagra végeztek vizsgálatot. Egyetlen hatóanyag koncentrációja sem érte el a kimutatási határt, amely azt jelenti, hogy gyakorlatilag ezek a növényvédőszerek nem játszhattak szerepet a halpusztulásban. Természetesen, a haltetemek állapotából következően, a pusztulás korábban következett be, így az esetleges méreganyagok lebomolhattak, illetve felhígulhattak. Ezért nagyon fontos a minél korábbi mintavétel. Sajnos ebben az esetben sem kaptunk időben értesítést a halpusztulásról.

Az egyéb halélettanilag fontos paraméterek (pH, ammónia, kénhidrogén, oxigénfogyasztás, növényi tápanyagok, stb.) nem voltak kedvezőtlenek. A halak többsége idősebb példány volt, és pusztulásukban elsősorban a kedvezőtlen hidrometeorológiai hatások játszhattak fontos szerepet.

A negatív növényvédőszer maradék vizsgálati értékek ellenére fontos tényező lehet a Balaton esetében a különböző anyagok bemosódása is, amely szintén hozzájárulhat a halak rosszabb életkörülményeihez. Ez lehet a kékalgák jelentősebb arányú megjelenésének az oka is, hiszen ez az inkább baktériumokkal rokon élőlénycsoport gyakran rosszabb körülményeket is elvisel, mint a haltáplálék-szervezetek számára fontos zöldalgák. A korábbi szárazabb évek után a 2005. év igen csapadékos volt, így a tó környékéről sokkal több anyag kerülhetett a tóba.

Ezért fontos a jövőben is az ilyen monitoring vizsgálatok folytatása, kiterjesztése és halpusztulások esetén a minél gyorsabb mintavétel.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.